Egyik előző életemben egy műszaki alakulatnál szolgáltam, mint építő szakasz, szakaszparancsnok. 89-re a sapkánkon lévő vörös csillag erősen vásottá kezdett válni nálunk is, nem csak Wass Albert könyvében. Az új idők szele, mint egy össznépi babfőzelék evészet utáni mistral lengte át kis hazánkat.

                Ennek jegyében kitalálták, hogy az addigi jellegtelen MN számozás (belső postafiók szám) helyett, nemzeti példaképekről kell az alakulatokat elnevezni. Bár, a magyar történelmet ismerve, már akkor fenntartásaim voltak a „hőseink” alkalmasságával szemben a példaképi szerepkörben.

                Így érkeztünk el 89 nyarához, mikor is épp Budapesten bontottunk egy katonai objektumot, hogy helyet adhasson egy lakóparknak. A dolgos hétköznapunkat félbeszakította az általam tisztelt és igen nagyra becsült törzsfőnökünk érkezése. Haladéktalanul összetrombitálta a század hivatásos és szerződéses állományát.

                Mikor összegyűltünk, el is kezdte a mondandóját. „A hadseregben minden önálló egységnek nevet kell választani, aki kifejezi az alakulat egységét, rendeltetését. A zászlóalj parancsnokkal és helyettesekkel egyetértésben Vitéz Görgényi Dániel 48-as hadmérnökre gondoltak.”

Itt röviden ismertette a névadó életútját, munkásságát. Aztán a szokott kérdés:

• Van valakinek javaslata, hozzáfűznivalója?

Én mindjárt jelentkeztem. A kissé lemondó –mondjad! – felszólítás után el is kezdtem.

• Jelentem, az én javaslatom Matuska Szilveszter lenne. Robbantott, ráadásul hidat. Tehát a műszaki feladatokkal való azonosulása vitathatatlan. A történelem reviziója, a különféle személyek átértékelése alapján, szerintem joggal feltételezhető, hogy lassan ő is nemzeti hős lesz.

Törzsfőnökünk nyitottságát jól jellemzi, hogy értette miről is beszélek, de beosztása miatt ezt nem vallhatta be. Ezért egy félmosollyal csak annyit mondott: - Ülj le!

                Így lett aztán a valamikori MN9118 az új keresztségben Vitéz Gőrgényi Dániel műszaki zászlóalj.

                Az én pályafutásom nem sokkal rá, be is fejeződött ennél az alakulatnál.

                Egyszer aztán, jó sok évvel később kezembe került az általam szintén nagyra becsült és tisztelt Kositzky Attila altábornagy Úr önéletrajzi kötete. Nagy érdeklődéssel olvastam, mígnem a rendszerváltás környékének élményeihez értem. Ott írta a tábornok Úr, a hadsereg vezetésének megfelelési kényszere miatt hozott döntések apropóján, „az egyik alakulatnál állománygyűlésen valaki Matuska Szilvesztert javasolta névadónak.”

                Megmondom őszintén, a lelkemet mély melegség öntötte el annak tudatában, miszerint anekdota lettem a katonai berkekben.

          SzaPe

 Jelentés

                Szolgálatom teljesítése során az esti órákban hangoskodásra lettem figyelmes az egyik erkély irányából. A hangokat követve észleltem, miszerint egy fiatal férfi kiabál az egyik ház erkélyén lévő hölgynek. A hölgy erősen hiányos ruházatban épp felszólította a férfit, hogy tagadja meg a nevét.

                Azonnal a helyszínre siettem és igazoltattam a csendháborításon tettenért Montague Rómeó (Verona, an: Montaguené)-t. Az intézkedés alá vont elmondta, hogy a házban lakó Júlia nagyon tetszik neki, de a szülők anyagi és egyéb viták miatt ellenérzésüket fejezték ki a kapcsolatuk miatt. Ez a korábbiakban tetlegességig is fajult, ezért csak így, lopva, az éji órán, tudnak találkozni. Pár nappal ezelőtt a hölgy testvére is jelét adta, egy kardpárbaj formájában, hogy nem szívesen látott személyként kezelik.

                Mivel az adott eseménnyel kapcsolatban ügyészi vizsgálat van folyamatban, ezért nevezett személyt tanúkénti kihallgatásra megidéztem, a személyvédelmi eszközét (kard) halaszthatatlan nyomozati cselekményként lefoglaltam.

                Montague Rómeóval közöltem, hogy ellene garázdaság és csendháborítás szabálysértéseinek elkövetése miatt feljelentést teszek.

                További adatgyűjtés céljából a csendháborítás célpontjául szolgáló épületbe becsengettem. A kaput nyitó szolgálóval közöltem, hogy halaszthatatlan nyomozati cselekmények foganatosítása érdekében házkutatást fogok tartani, mely során meg kívánom tekinteni az erkélyt és az ahhoz tartozó szobát.

                A szobában tartózkodott a fiatalkorú Capulet Júlia (Verona an: Capuletné, tv. képviselő. Capulet) és a Dajka. Dajka, akár Margit is lehetett, de sajnos ezt hitelt érdemlően megállapítani nem tudtam. Capulet Júlia kérdésemre elmondta, hogy valóban szerelmi kapcsolatot folytat Montague Rómeóval, de sajnos a testiségig még nem jutottak el. Capulet Júlia a Tv. képviselő jelenlétében megerősítette, hogy felbújtást követett el, miszerint, rá kívánta bírni Montague Rómeót a nevének és családjának eldobására. Ezzel elkövette a BTK-ba ütköző „Családi állás megváltoztatása” vétségét. Nevezett elismerte tettét, tv. képviselővel közöltem, hogy Capulet Júlia ellen a bűntetőfeljelentést megteszem.

                Az intézkedés során tanúként igazoltattam a helyszínen sétáló Csezmicei János (Csezmice, Magyar Királyság)-t és Orsolya (a 19653 sz. bárcával rendelkező utcalány)-t. A tanúk megerősítették, hogy az elhangzottak riadalmat, megbotránkozást keltettek bennük, mert „ilyen nyálas dumától hányni kell!”

                Jelentésemet tudomásul vétel végett megteszem.

                                    SzaPe

           Bacsó Péter egyre aktuálisabb filmjéről már sok bőrt „lenyúztak”. Most én is csatlakozom. Tudom, az eredetit meg sem közelíthetem, de pár mosolyra talán jó leszek.

• Pelikán! Látom, a káderlapján rajta van a MKK (Mi Kutyánk Kölyke) jelzés. Mióta is ismeri maga Bástya elvtársat?
• Tudja Virág elvtárs, még valamikor régen együtt ültünk.
• Hol? Csillag, Vác, Sopronkőhida?
• Általánosban padtársak voltunk. Aztán mellette voltam akkor is, amikor úgy megverték, hogy egy hétig nem tudott felkelni.
• Nyilasok, Horthy rendőrök, ÁVÓ?
• Véletlenül írt egy ötös matek dogát, és ezt a szégyent az apja nem tudta elviselni.
• Később az illegalitásban is együtt harcoltak, ugye?
• Először beépült és KISZ titkárságig vitte. Megbukott a párt. Aztán Soros ösztöndíjjal tanult. A nyugatot nem sikerült megbuktatni, de kiderítette, hogy Gyuri bácsi népellenség. Ő is csak azért nyalta, hogy aranyeret kapjon.
• Hogy is volt a közvilágítással?
• Elkezdtem lecserélni az elavult izzókat korszerű LED lámpákra.
• És, mi lett?
• Sötét! Mindenhol. Mert a lámpák pénzt adtak, csak fényt nem.
• Na látja! Már akkor látta a direktívát Pelikán! Minél sötétebb van, annál több gyerek lesz.
• Dohányzik, Pelikán?
• Már nem, Virág elvtárs. Egyszer kértem Bástya elvtárstól egy szál cigit, erre kaptam 20 Nemzeti dohányboltot.
• Valami szenvedély?
• Amikor egyszer együtt pálinkáztunk, megkaptam a főzési engedélyt alanyi jogon. Aztán egyszer snóbliztunk, akkor kaptam egy kaszinót.
• Na, Pelikán! Maga ismeri a direktívát. Van itt egy feladat! Maga lesz az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetője.
• De Virág elvtárs! Én ahhoz nem értek.
• Ha értene hozzá, akkor nem magát jelölnénk. Szóval! Ugyanazt kell csinálni, mint a gáton. Nézni, aztán ha látja, hogy valahol egy ürge nagyon kapar, fúrja a gátat, akkor lecsapja.
• De az időjárás?
• Azzal ne foglalkozzon. Nyugatról csak hideg és szél jöhet. A napsütés keleten van. Ha eltalálják, hogy milyen idő lesz, az jó. Ha nem, akkor Soros-Gyurcsány összeesküvés áldozata a magyar időjárás. Tessék, itt van a jövő heti időjárási tervezet!
• Elnézést Virág elvtárs, de ez nem előrejelzés, hanem az ítélet, miszerint szándékosan szabotálták el a tűzijátékot.
• Mindig a kapkodás Pelikán. Menjen, és mindig kövesse a direktívát. Aztán egyszer majd kérünk magától valamit!

Meseország rendőrségének archívumából

Jelentés

/Rút kiskacsa/

                Szolgálatom teljesítése során a megyei bevetésirányítás utasítására mentem a kerekerdő melletti tanyára, ahonnan bejelentés érkezett egy garázda szárnyasról.

                A helyszínen találtam a korosodó mezei munkás (öreg paraszt)-t, aki elmondta, hogy munkavégzés során a mocsár jegébe fagyva talált egy közepes méretű fehér színű szárnyas jószágot. A madárszerű állatot a jégből kiszabadította majd lakóhelyére vitte az életfunkciók stabilizálása végett. Amikor ez megtörtént, a fehér madár fellökte a tejes köcsögöt, belerepült a lisztbe, majd a gyerekek hangos nevetésétől kísérve, az okozott kárt meg nem térítve az ingatlanból eltávozott.

                Az ügyben adatgyűjtést végeztem, amely során megállapítottam, hogy az elkövető a közeli farmról származhat.

                A farmon meghallgattam az öreg kacsát, aki elmondta, hogy a nyáron valóban kikelt egy kacsa, amely a testi jegyei eltérősége okán, képtelen volt  a közösségbe beilleszkedni. Antiszociális magatartása miatt nem is bánták, hogy elhagyta a szerető családját, a lakóközösséget. Ők mindent megtettek, hogy az elfogadott normáknak megfeleljen. Nevetni is csak azért nevették ki, hogy oldják benne az érzelmi feszültséget. Az őszi távozás óta nem tudnak róla semmit. Az eltűnését nem jelentették, hisz aki nem áll be a sorba, az jobb ha elmegy.

                Az öreg kacsával közöltem, hogy ellene „kiskorú veszélyeztetése” miatt eljárást kezdeményezek.

                A további adatgyűjtés során a közeli tóban igazoltattam négy hattyút. Hárman megmutatták a király által kiadott nyakgyűrűket, míg a negyedik semmilyen módon nem tudta magát hitelt érdemlően azonosítani.

                Az intézkedés során elmondta, hogy emlékei szerint a farmon, kacsák között kelt ki. Ott a mássága miatt kiközösítették, amiért is suicid szándékkal a lakóhelyét elhagyta. A mocsárban bujkált, várva a megváltó elmúlást, amikor is, egy reggel a vízbe fagyva ébredt. Szorult helyzetéből egy ember mentette ki, aki hazavitte. Lelki szemei előtt már a hamvasztó kemencében látta magát burgonya és körte körettel, ezért pánikrohamot kapott és elmenekült.

Kérdésemre elmondta, lehet, hogy ezt-azt felborított, hisz annyira idegállapotba került, hogy már semmire sem emlékszik. Elmondta továbbá, hogy valóban testi jegyei azonosságot mutatnak a hattyúkkal, Ő akkor is csak egy rút kiskacsa, akit senki sem szeret, tisztel.

                Az önmagát kacsának valló hattyúhoz mentőt hívtam, akik rövid vizsgálat után a területileg illetékes pszichiátriára szállították kivizsgálásra és a büntethetőség megállapítására.

                Jelentésemet tudomásul vétel végett megteszem:

                                                      SzaPe

               Amikor Rambó hazatért több évnyi kiruccanásáról, amit Vietnámban töltött, mint hőst fogadták. Ünnepségről ünnepségre ment. Mindenhol dicshimnuszokat zengedeztek a kitartásáról, bátorságáról. Pár hét elteltével, mikor már kezdett csendesedni az őrület, behívták a személyügyre. Nem tudta mire vélni az invitálást, de parancs az parancs. Megb..ni nem lehet, mert csak szaporodik. Felvette hát a szép egyenruháját, kifényesítette a régi és új kitüntetéseit, majd megjelent a megadott időpontban.

                Az ajtón belépve többen is ültek egy asztal mögött, mely előtt egy szék árválkodott. Lelki szemei előtt megjelent Hanoi, ahol fogsága első napjait töltötte. Akkor még kedvesen kérdezősködtek.

• Foglaljon helyet!

Mondta a rangidős alezredes, majd elmosolyodott. Ezt a mosolyt még a valamikor Salemben bíróként ténykedő dédapjáról készült festményen látta.

• Értettem!

Felelte Rambó és egyenes derékkal leült.

Nem értette a helyzetet. Már épp elkezdte volna mondani a nevét, azonosítási számát, melyeket oly sokszor rebegett el az utóbbi években. Hiába, a megszokás.

• Nos, törzsőrmester. Azt ugye maga is belátja, hogy előzetes bejelentés nélkül közel hat évet töltött távol a szolgálati helyétől. Ez, bárhogy is nézzük, bizony bűncselekmény, amit ki kell vizsgálnunk. Valamint a távollétével felmerülő munkajogi, anyagi és egyéb dolgokkal is foglalkoznunk kell. Tehát az első, amit tisztáznunk kell, hogy miért nem kért engedélyt a szolgálati helyének elhagyására?

Rambó tágra nyílt szemekkel nézett a bizottságra. Ezek nem hallották, hogy szakaszát bekerítették, és ők 23-an közel 300 Vietkongot megöltek? Őt is csak súlyos sérülése miatt tudták elfogni.

• Alezredes Úr! Jelentem, az őrjárat kiküldésére parancsot kaptunk. A feladatban meghatározott útvonalról nem tértünk le. Az éjszakai táborhelyünket, a rendszeresített eszközökkel biztosítottuk, az előírt rendszabályokat foganatosítottuk. A hajnali órákban meglepetésszerűen ért minket a támadás, a rádiónk azonnal üzemképtelenné vált. Több mint egy órán keresztül tartottuk magunkat, mire minden társam hősi halált halt. Én magam is súlyos mellkassérülést szenvedtem, minek hatására eszméletlen állapotba kerültem. Ezért is tudtak elfogni.
• Értem! De miért csak ön maradt életben? Ki engedélyezte, hogy Hanoi-ba utazzon?
• Senki sem engedélyezte, hisz nem volt tervezve a fogságba esésem.
• Tehát elismeri, hogy engedély nélkül hagyta el a szolgálati helyét?
• Ha így nézzük, akkor igen.
• Helyes, akkor ezt akár jegyzőkönyvbe is vehetjük. Következő kérdésem: Fizetett-e ön a vietnámi utazásai során?

Rambó szeme kissé rángatózni kezdett.

• Jelentem, gúzsba kötve, teherautók platóján, sokszor azok után kötve kötélen húzva szállítottak táborról táborra.
• Törzsőrmester! Az élményeit tartogassa a haknijaira, a bizottságot csak a tények érdeklik.

Vágott közbe az alezredes.

• Tehát jegyzőkönyvezhetjük, hogy az utazgatásának költségeit a vietnámi kormány volt kénytelen finanszírozni. Mi a helyzet az élelmezéssel?

Rambónak már a lába is remegett.

• Rendes ételt nem adtak. Néha több napig is éheztettek, amikor is füvet, fák kérgét, rovarokat ettem.
• Kérem, közölje pontosan mely napokon nem kapott élelmezést, mert csak így tudjuk számfejteni a napidíjat. Ebből természetesen levonjuk a természetrongálással okozott kárt, amit kénytelen lesz megtéríteni. Reménykedjen, hogy nem volt a rovarok között kiemelten védett, mert azért akár börtönbe is vethetik.

               Mivel töltötte az idejét a táborokban?

• A kínvallatások között, eskümhöz híven próbáltam megszökni. Ezekért sokszor vetettek „izzasztóba”, ami egy földbe vájt félig vízzel telt gödör, mely tele van élősködőkkel, és nagyon fojtó levegőjű.
• Tehát szaunázott, és kivonta magát a kötelező napirendi pontok alól. Hát, kérem, ezeket a napokat szabadságnak kell tekintenünk, melyre szabadságmegváltás nem folyósítható.

Rambónak már a nyaki ütőere is kiduzzadt, keze ökölbe szorult!

• Alezredes! Kiáltotta el magát. Én a hazámat szolgáltam! A kötelességemet teljesítettem, mikor megsebesültem. Maguk mit tettek?
• Álljon le a személyeskedéssel törzsőrmester. Maga elhagyta a szolgálati helyét, kirándulgatott egy idegen ország pénzén, bántalmazott idegen állampolgárokat, helyi specialitásokat majszolt, ellógta a munkaidejét, miközben mi az íróasztal felett görnyedeztünk, hogy maguknak ruhájuk, ételük, zsoldjuk, lőszerük legyen. Csak annyit vártunk, hogy tartsák be a szabályzatokban foglaltakat, ahogy mi is tettük!

               Hát ki itt a hős?

Rambó válasz nélkül hagyta a bizottságot. Kiugrott az ablakon és eltűnt a közeli erdőben. Csak egy távoli városka Sheriffje talált rá.

                         SzaPe

                Kollégám mesélte a következő kis történetet.

                Egy kellemes langymeleg őszi délutánon poroszkáltam hazafelé autómmal, az amúgy is csendes kisvárosunk már-már falusias, kertvárosi részén. Épp a világ megváltásának magvas gondolatai forogtak a fejemben, mikor az út szélén várakozó autók közül féktávolságon belül elém futott egy Palotapincsi szerű eb. Észlelvén ezt a helyzetet, elmém mindjárt visszatért a rideg valóságba. Rátapostam a fékre, de a kutya így is az autóm alá került. Én gyorsan félreálltam, és kiszálltam, hogy segítsek a szerencsétlenül járt állatnak.

                A sértett, megpróbálta a helyszínt elhagyni. Én mondtam neki, hogy a jog az jog, még ha kutyának is született valaki. Ne hagyjon már cserben, mert akkor kénytelen leszek rendőrt hívni. Mivel a történtek miatt lesántult, hamar utolértem. No, mondom, akkor most ne hazudozz! Mit tettél? Eközben felé nyújtottam segítő jobbomat! Épp kezdtem már a glória melegségét érezni a fejem körül, mikor hirtelen mást érzések lettek úrrá rajtam. Tűszúrás szerű fájdalom hasított a kezembe! Haraggal vegyes meglepetéssel fogtam fel, hogy mit is tett. Hát a gaz, nem elég, hogy felelőtlen sétálgatásával önmagát és környezetét veszélybe sodorta, még a segítséget is elutasítja, sőt, ennek tettlegességgel ad hangot. Na, jó, hangot nem adott, hisz a szájában az én jobbom volt. Teréz anyát idéző szeretettel vettem ki szájából a kezem. A járókelők mondták, hogy szegény házőrző, nagyon sanyarú körülmények között, mint egy kivert kutya él. A mindennapi betevő falatért is ki kell szöknie. Közöltem, hogy véleményem szerint, ez nem ok, hogy a kezemben lévő alkarcsontra, mint vacsorára tekintsen.

                Azért kissé megenyhülve vittem orvoshoz, aki rövid vizsgálat után közölte, a páciens nem veszett. Erre meglepetten ecseteltem neki, persze hogy nem, hisz megvan. Itt van. Ha nem ütöm el, akkor lehet, hogy elveszett volna, de így megvan. A doki örült a jókedvemnek, én meg annak, hogy nem leszek tűpárna a baleseti sebészeten.

                Szegény kutya nem volt felhőtlenül boldog, de az már az ő és gazdái története.

                Az érem másik oldala

                               Olvastam, hogy név nélkül valaki megosztott egy történetet, melyben viccesen elmesélte, miképp is ütött el egy kutyát.  Az a szerencsétlenül járt én vagyok, és engedtessék meg, hogy az én igazságom is elhangozzék.

                Az események jobb megértése végett néhány szó az életemről.

                Szüleim egy kínai étteremben ismerkedtek meg, ahonnan csak egy ÁNTSZ ellenőrzés okozta zűrzavarban tudtak elszökni. Egy zugtenyésztő fogadta be őket, ahol én is születtem. Nagyon sanyarú kölyökkorom volt. Minden apróságért fenyítettek. Ha nem rúgtak belém, csak odébb löktek, már jól éreztem magam. A testvéreimmel együtt, kutyába sem vettek minket. Innen kerültem az új gazdáimhoz, ahol a négy gyerek mellett voltam két hasonszőrű ebbel. Mivel én voltam a legkisebb, mármint kutya, mindig mindenért én kaptam. Ha a nagykutyák, elrontottak valamit, azért is én kaptam. Ők mondták meg, hogy mit szabad és mit nem. Ők ettek először, és ők feküdtek a legjobb helyeken. Ők kapták a simogatásokat, míg nekem csak az ütleg maradt. Egyszóval, kutya egy sorsom volt. Ahogy cseperedtem, úgy tanultam meg túlélni a világban. Mivel kevés élelmet kaptam, sokszor ki kellett szöknöm.

                Így érkezett el az ominózus nap is. Épp sétáltattam magam, miközben azon gondolkoztam, hogy a kutyahűség meddig köti az ebet? Gondolataimban elmélyedve léptem ki a két autó közül, bevallom kissé figyelmetlen voltam. De az a sofőr is, ahogy száguldozott! Hát mit gondol az ilyen ember? Tudomásul vehetnék már, hogy az utca nem versenypálya! Szóval jött az az őrült és már csak a fékcsikorgásra kaptam oda a fejem. Láttam a két kerék között a szürke alváz mögült előtünni a csodás napot! Szemeim előtt lepergett az életem filmje. Nem volt egy akciófilm, az igaz. Inkább olyan Jancsó rendezte. Mondjuk néhány szuka lehetett volna még benne. No, de mindegy is, a jobb kormányösszekötő elől még elkaptam a fejem, de az alsó lengőkar medencén talált.

Próbáltam elfutni, elrohanni, de sajnos csak húztam a sánta lábam, így az útpadkán hamar utolért az az ember ahol lefeküdtem és elkezdtem nyalogatni a testi és lelki sebeimet. Fölém magasodva két kézzel nyúlt felém. Hát persze, hogy megijedtem. Hirtelen azt sem tudtam, mit akar. Bedob az árokba? Esetleg elad valami parfümtesztelő cégnek? Ijedtemben odakaptam a kezéhez. Dehogy haraptam meg! Maximum megcsíphettem, de inkább csókot akartam rá lehelni, hogy ilyen jó hozzám! Ahogy nyalogattam, szinte éreztem a bőrén a finom csirke illatot. Fájdalmammal mit sem törődve bújtam volna hozzá. Ekkor felemelt és bedobott az autója csomagtartójába. Hát ezt érdemlem én, a szegény áldozat?

Aztán az állatorvos. Hozzám lépett valami kütyüvel, amit aztán a nyakamhoz tett. No, mondom, ez most lesokkol! Láttam már ilyet a tévében. De nem, csak ment tévézni. Valamit beszélgetett még a gaz gázolóval, aki aztán szó nélkül eltűnt.

Még annyit sem mondott, hogy bocs. Hát milyen világban élünk?

                 Aztán jöttek a gazdáim, beszélgettek valamit, de az már nem ehhez a történethez tartozik.

SzaPe

          Kharon (Charon) rezignáltan ült az asztalnál. Dionüszosz (Bacchus)szemrehányó tekintetével mit sem törődve belekortyolt a flakonba, ami telve volt tablettás borral. Szinte csak magának mormolva beszélni kezdett:

• Elegem van már a halandókból. Egyre kevésbé tisztelnek minket. A múltkorokban egy lélek kritizálta a ladikomat. Azt mondta, hogy Ő ilyen fapados szutyokkal nem hajlandó átkelni a Sztüx folyón. Neki, a vagyoni helyzete alapján legalább egy X5 BMW járna. Miről beszél ez? Egy másik léleknek nem volt érme a szemén. Simán megkérdezte, hogy fizethet-e bankkártyával? Egy sorból kiálló lélek belevizelt a folyóba. Amikor felelősségre akartam vonni, még neki állt feljebb, hogy miért nincs wc? Állandó a lökdösődés, hangzavar. Hova jutunk így? Annyi a lélek, hogy már nem bírom a rengeteg szállítást. Ha az Öreg nem csinál valamit, ki kell tennem a megtelt táblát. Aztán mehetnek a Pokolba, Mennyországba, Nirvánába vagy mit tudom én milyen más konkurens céghez.

Ekkor lépett be Zeusz (Jupiter). Felfigyelt a hirtelen beállt csendre.

• Mi a bajotok? Már megint a halandókon idegeskedtek? Köszönjétek magatoknak! Addig szórakoztatok velük, hogy most már nehéz lesz visszaszerezni a tekintélyünket. Csak ezt engedjük meg nekik, csak abban segítsük őket! Itt van az eredménye. Ha hagytátok volna, hogy jókat háborúzzanak meg rájuk küldjek egy-két járványt, nem itt tartanánk! Most már nehéz lesz az arcunk megtartásával visszaszereznünk az irányítást.

A többi Isten lesütötte a tekintetét. Tudták, hogy Zeusznak igaza van. Addig kísérleteztek a nevelési elvek lazításával, az értékek változtatgatásával, hogy már csak a bizonytalanság lett biztos.

• Na, figyeljetek lúzerek! - Szólalt meg Zeusz, széles mosollyal az arcán. - Rájöttem a megoldásra. A halandók között egy kicsit ritkítunk, közben mi is jól szórakozunk. Összekötjük a kellemest a hasznossal.

Ezzel elővett egy játék táblát és rengeteg kártyát a zsebéből. Kiterítette az asztalra és elkezdte magyarázni a játékszabályokat.

• A játék lényege. Első körben kisorsoljuk, hogy ki kap mezőt, ki lesz lépegető. Aztán mindenki kap 100-100 halandó lelket. a cél, hogy ki tud minél többet, minél nagyobb haszonnal átküldeni a Sztüx folyón. Kharon, ezt még Te is élvezni fogod. Ha a társaid elég leleményesek, nagyon jópofa lelkeket kapsz majd.

Egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatták Zeuszt. Még nem értették, hogy miként fog ez működni, de jó ötletnek, jó szórakozásnak látszott.

• Tehát, ha például Hermész (Merkur) Aszklépiusz (Aesculapius) mezőjére lép, össze kell dolgozniuk. Teszem azt, allergia ellenes gyógyszerként, kábítószert adunk a járművezetőknek, had menjenek össze-vissza, mint zombik a Moon walkerben. Aztán már csak Kronosz kibicelésén múlik, hogy mennyien sétálnak teljes nyugalommal a Sztüx folyóhoz. Oké, lehet, hogy hitelbe kell átvinni őket, de a biznisz forog. Elveszik tíz lélek, de Hermész nyer egy rakás új szekér megrendelést, Aszklépiusz meg árulhatja mindenhol a kábítószerét. Mindenki nyugodt lesz, engem sem zaklatnak az állandó sirámaikkal, ti meg leadjátok a százalékot nekem.

Hamar leültek az asztalhoz és elkezdtek játszani. Hermész nagyon sikeres volt. A tolvajok isteneként komoly pénzpiaci befolyásra tett szert. Illetve az utazásokhoz is Ő biztosította a járműveket. Szövetkezett Pallasz Athénével is, aki kellő juttatásért egyre butábbá tette a halandókat. A szekerek egyre drágábbak, bonyolultabbá lettek, de az egyre butább, ezáltal agresszívabb emberek (Dunning-Kruger hatás) szépen hullottak, törték magukat. A biznisz pörgött!

Aszklépiusz tömeggyártással állította elő a cukorbetegeket a mesterséges édesítők által. A rengeteg tartósítószer által egekig nőtt az allergiás lelkek száma. Az étel allergia annyi obuluszt hozott, hogy Zeusz csak a jattból jachtot vett. A fertőtlenítők piaca is felfutott, folyományaképpen az allergia gyógyszereké is. A tejbegrízt korpától hüvelygombán keresztül egészen a reumáig mindenre adták jó pénzért. A biznisz pörgött!

Athéné (Minerva) is jól járt, hisz egyre kevesebb munkája akadt. Az emberek nem tanultak csak elmondták egymásnak a tuttit. A butaság pedig szépen hozott neki, hisz Hermész is, Aszklépiusz is leadta neki az obuluszokat. A biznisz pörgött!

Héra (Juno) szövetkezett Dikével (Justitia) és a házasság intézményének ellaposításával a válóperek jó pénzt hoztak. A biznisz pörgött!

Diké szövetkezett Hermésszel is. A pénzpiacot tolvajok kezébe adták, akik minden becsületes embert bepereltek. A biznisz pörgött!

Diké üzletet kötött Erisszel (Discordia) is. Mindenki haragudott mindenkire, mindenki perelt mindenkit. A biznisz pörgött!

Aphrodité (Vénusz) mindenkivel szövetkezett, hogy a külsöségekért bármit megadjanak a halandók, de a szépség elvárásai folyton változzanak. A biznisz pörgött.

Airénét (Pax) természetesen kizárták a játékból, hisz rontotta volna a bizniszt.

                És még sorolhatnánk az összefonódásokat. Zeusz nyugodt volt, hisz az emberek nem zaklatták, az istenei pedig jól szórakoztak. Nyugodtan költhette a kilószám csörgedező obulusokat.

                Az emberek? Ők kevés kivételtől eltekintve boldogan haltak a biznisz oltárán.

                                   SzaPe

                  Rengeteg állat szerepel a tudomány és irodalomtörténetben. Sokat hallottunk, beszélünk róluk, de ismerjük-e sorsukat. Mit érezhettek függetlenül attól, hogy valós vagy képzeletbeliek voltak.

Lajka kutya, Schrődinger macskája vagy Ethon a sas, aki Prométheusz máját tépkedte. Róluk szólnak ezek az írások, melyek nyomokban igazságot tartalmaznak.

Lajka

                Csendben ülök ebben a bádogdobozban. Az utóbbi pár órában nagyon felgyorsultak az események, de most már nyugalom van. Meg meleg.

                Hol van már a boldog kölyökkor? Azok a moszkvai utcák, a boldog kergetőzések a testvérekkel. A menekülés a sintérek elől. Egyszer ők voltak az okosabbak és gyorsabbak. Az állandó ütlegelés és éhezés a koszos telepen. Aztán a remény, amikor jött az a pár öltönyös és elvittek. Kaptam ételt, törődést. Igaz, hogy bohócot csináltak belőlem és ruhát adtak rám, meg mindenféle kütyüket adtak rám, de ők boldogok voltak ettől, én meg örültem és jól éreztem magam.

Aztán amikor beraktak abba a dobozba és jött a rázkódás, meg morgás. Egyedül voltam és nagyon féltem. Aztán az az irtózatos nyomás. Csak lapultam a helyemen, de mi mást tehettem volna, hisz mozdulni sem tudtam. És egyszer csak megszűnt a nyomás, és nagyon könnyű lettem. Voltam már eufóriában, de most tényleg lebegtem. És ahogy kinézek az ablakon látok valami fura nagy kékséget. Nagyon szép.

                De most már kezdenek hiányozni a fehér ruhások. és éhes is vagyok. És egyre melegebb van. Nincs vizem, a nyelvem kiszáradt, és még mindig csak melegszik ez a ruha …..

Schrődinger macskája

                Azon gondolkodom, hogy valós vagyok-e. A gazdám megfigyel engem, tehát létezem, de mivel a megfigyelő épp figyel, ezzel beavatkozik az életembe, tehát nem azt látja, hogy milyen vagyok, hanem azt, amilyenné a megfigyeléssel tett. De mivel más nem lát, ezért a számukra nem is létezem.

                Ülök ebben a dobozban, és itt van mellettem valami szerkezet. Hangosan ketyeg, nem tudok miatta pihenni. Azt sem tudom, hogy élek-e vagy már meghaltam?

Vajon mi lehet odakint? Hallom a gazdám elméjét zakatolni, tele van mindenféle gondolatokkal. Azt nem tudom, hogy hol vagyunk, csak azt, hogy hol nem. Nem vagyok a dobozon kívül.

                Elegem van már ebből a bizonytalanságból. Elegem van ebből a ketyegésből!

Ethon a sas

                Közeleg az ebédidő! Már megint máj.

Múltkor olvastam az Olümposzi hírmondó életmód rovatában az egyhangú étkezések egészségkárosító hatásáról. Arról nem beszélve, hogy ennyi belsőségtől köszvényt lehet kapni. Persze Zeusz könnyen van. Megparancsolom, hogy…..! Hogyan kedves Zeusz, hogyan? Mit szólnál, ha Te is minden nap csak nektárt ihatnál? 30 évig? 3 év is sok, nem harminc.

Ellopta a tüzet. Oké! És? Nem te vagy a főisten? Miképp hagyhattad, hogy ez megtörténjen? Persze. Prométheusz! Hozz létre embert! Legyen tökéletes! Ha meg azt teszi, akkor kiláncolod és egy sas meg mindennap tépkedje a máját. Klafa. Igazi Istenhez való viselkedés.

                Na, hagyom a zsörtölődést. Már csak 28 év. Mit nem adnék egy jó lecsóért

Kleopátra kígyója

• Kérem, mesélje el, hogy miként is történt ama szörnyűséges eset!
• Békésen tekergőztem a sivatagban valami élelemet keresve, mert ugye nagy a család, amikor emberek jöttek. Nagyon rosszarcú emberek voltak, szinte sütött belőlük a gonoszság. Próbáltam elkerülni a velük való találkozást, de nekem támadtak. Valami botokkal maceráltak, majd egy zsákba dobtak és úgy raboltak el. Nagyon meg voltam ijedve.
• És, mi történt utána?
• Rettegtem, hogy mi fog történni. Nagyon sokáig voltam a zsákban. Aztán egyszer csak kinyitották a zsákot és egy kéz elkapta a torkomat. Teljesen rettegésben voltam, azt hittem ott halok.
• És ebben a rettenetes helyzetben mi történt?
• Küzdöttem az életemért, amikor egy Kleopátra frizurás tejszagú némber nézett velem farkasszemet. Én teljes felindultságba kerültem a félelemtől. Aztán fogta magát, és egy ágyra feküdt velem. Hallottam már ilyen perverziókról. A távoli Rómában egy Ciccolína nevű szenátor is tett ilyet, de azt sosem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet. Aztán elkezdte csúsztatni a kezét a farkam irányába, amikor már nem bírtam tovább a kínzást és belemartam a nyakába. Na ekkor elengedett és sikerült kicsúsznom az őrök keze közül.
• Köszönöm a beszámolót. Ebből is látszik, hogy milyen szadista módon bánnak a szegény ártatlan állatokkal.

                      SzaPe

                Az első évesek megilletődve masíroztak be a hatalmas terembe. Hermione tudálékosan magyarázta a többieknek, hogy milyen varázslatokkal ejtik ámulatba őket. A tanári pulpitus előtt sorakoztak fel.

                Mc Galagony rövid beszéde után közölte a diákokkal, hogy a házak közti beosztásuk következik, amit a Teszlek süveg végez.

• Kezdjük az egyik legnagyobb reménységünkkel, aki minden bizonnyal még rengeteg dicsőséget szerez iskolánknak.

Minden tekintet Harry felé fordult, aki már izgalomtól remegő lábaival indult is a szék felé.

• Rodolfó

Hangzott Mc Galagony hangja

• Lépj elő, lássuk hova oszt be a Teszlek süveg.

A vékony bajszú ifjú leült a székre. A professzornő fejére tette a sapkát, mely hangosan beszélni kezdett

• Hmm! Látom jók a képességeid. Sok muglit fogsz ámulatba ejteni, megtéveszteni. Ezek alapján a Mardekárban lenne a helyed. De azt is látom, hogy soha sem fogsz visszaélni a hatalmaddal. A legerősebb varázsigéd is az lesz, hogy „csak a kezemet figyeljék mert csalok”! Ezért a Griffendél lesz az otthonod!

Rodolfó hatalmas éljenzés közepette foglalta el a helyét az asztal mellett. Miután minden elsőst beosztottak, elkezdődött a lakoma.

Egyszer csak megjelent a Griffendél asztalánál egy jó vágású szellem, aki udvariasan be is mutatkozott

• Üdvözlöm önöket! Félig fej nélküli Nick vagyok

és megemelte a kalapját.

„Hogy lehet félig fej nélküli?” kérdezte valaki

Sir Nick megfogta a sapkájával együtt a haját is és megemelte a fejét, melyet csak egy bőr darabka és némi izom rögzített a testéhez.

• Hogy történt ez?

Kérdezte Hermione

• Magyarországon voltam hivatalos kiküldetésben. Aztán, ha már arra jártam, körülnéztem, hogy s miképp élnek az emberek. Épp egy piacon sétáltam, ahol is megakadt a szemem egy érdekes, piros szív alakú dolgon. Az árus azt mondta, hogy mézeskalács szív, és a férfiak ilyet visznek a kedvesüknek vásárfia gyanánt. Szerencsém volt, hogy az árus tudott angolul. Mesélte, hogy egyébként tanári diplomája van, de azzal manapság csak éhen halhatna. A munkaadója presztizsből csak diplomás tanítókat, tanárokat vesz fel kofának. Tehát épp beszélgettünk, amikor hirtelen elkezdtek kiabálni az emberek, hogy Lothár bekattant. Az árus mondta, hogy Lothár, teljes nevén Döglégy Lothár, a helyi hóhér. Ha bekattan, akkor nem néz senkit és semmit, csak a pallosával csapkod össze-vissza. Mire idáig jutott a beszédben, egy ütést éreztem a nyakamon és már a földön feküdtem. Később tudtam meg, hogy egy játék keretében kővel dobált leláncolt embereket. De egy koldus azt mondta, hogy csal. Ezen aztán úgy begorombult, hogy elkezdett kaszabolni mindent. Hiába köszönt úgy, hogy: „erős nyakat!” az enyémet sikerült elgyengítenie.

A diákok érdeklődéssel hallgatták a történetet. A legjobban Rodolfónak tetszett, aki el is határozta, minden bizonnyal felkeresi azt az országot.

                                      SzaPe

                 A mai magyar újságírás színvonala vagy inkább színvonaltalansága kicsit megihletett. Nézzük mit kezdenének egy kedvenc témámmal!

                A történet: Királyfi szerelmes csókot lehel elhunyt kedvese ajkára, mitől H. Fehérke fiatalkorú felébred tetszhalott álmából.

                Az újsághír:

Szenzációs újjáélesztés!

                A törpéknél bujkáló, körözött H. Fehérkét elhalálozása után a törpék felravatalozták a halál beálltának megállapítása nélkül. Az éppen arra járó Királyfi az esetet észlelve, lováról lepattanva a tetemhez sietett, majd az elsősegély-tanfolyamon tanultak alapján megkezdte az újjáélesztést.    

Az első befúvás után H. Fehérke életjeleket mutatott, ezért kórházba szállították.

                A helyszínre küldtük kollégánkat, aki beszélt a szemtanúkkal.

                Morgó törpe elmondta, hogy tudták, miszerint H. Fehérkét eltűntként körözik, de tisztán brahiból bújtatták. Meg, végül is heten éltek összezárva, ezért jól jött egy csaj a háznál. Kukát már nagyon unták.

                A mentős szakértő szerint, a törpék vagy valaki más tudatmódosítót adhatott az áldozatnak, aki túladagolás miatt eshetett kómába. Az tiszta véletlen, hogy a királyfi reanimálási kísérletétől tért magához. Ha a törpék a hatályos szabályok szerint jártak volna el, akkor ez az eset meg sem történhetett volna, hisz a halottvizsgálati jegyzőkönyvet kiállító orvos észlelte volna a kóma állapotát.

                Pszichológus szakértőnk szerint a királyfi elmeállapotában valami hatalmas trauma miatt alakulhatott ki a nyilvánvaló nekrofília. Erre mutat az is, hogy hivatali és testi erejével visszaélve felnyittat egy lezárt koporsót, és az abban fekvő elhunytat csókolgatni, simogatni kezdi. A segítő szándék kizárható, hisz nincsenek olyan újraélesztési és elsősegélynyújtási ajánlások, melyek szerint egy elhunytnak kellene segítséget nyújtani.

                Rendőrségi szakértőtől azt az információt kaptuk, hogy a törpék ellen kiskorú veszélyeztetése és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt eljárást indítanak, hisz, ha a Királyfi észhez tudta téríteni, akkor ők is megpróbálhatták volna.

                Sikerült a Királyfival is néhány szót váltani, aki elmondta, hogy a törpék invitálására járt a helyszínen. A koporsóban fekvő csaj meg annyira élőnek tűnt, és különben is, már rég szerette volna kipróbálni az újraélesztést, amit még a kresz-tanfolyamon tanítottak.

1. Fehérkével lapzártáig nem sikerült interjút készítenünk, de amint sikerül, megírjuk.

                Történelem

                A déli fronton kialakult helyzetben csapataink fényes győzelmet arattak a Szulejmánbérenc török hordán.

                Tomori érsek a csata után közvetlenül adott interjújában elmondta, hogy az általa hozott döntések és stratégia tökéletesen működött. A csata helyszíne megfelelően lett kiválasztva, hisz annak tagoltsága miatt az ellenség nem láthatta át a terepet. Ráadásul, mivel többszörös túlerőben voltak, jobban szétesett az arcvonaluk.

                Az, hogy csapataink majd háromnegyede elesett, nem számít, hisz párezer török is odaveszett. A király halála is jelzi, hogy milyen hősök vagyunk, és a magyar demokrácia milyen erős.

                Az esetleges rosszindulatú pletykák megelőzése érdekében elmondta, hogy Szapolya János késlekedésével lehetőséget biztosított a felső vezetés megfiatalításának. A kisebb kudarcok a belső ellenzék aknamunkájának köszönhető. Ha ők irányították volna a csatát, akkor sokkal többen haltak volna meg. Az pedig, hogy pár nap várakozással a Horvát, Erdélyi és a Cseh csapatok is odaértek volna, alaptalan feltételezés. Bebizonyítottuk, hogy mi külső támogatás nélkül is talpon maradtunk. A gazdaságunk működik, és, ha a török nem sarcol, akkor akár 3 százalékpontos fejlődést is produkálhatunk.

                Az érsek elmondta továbbá, hogy konzultáció keretében megkérdezték a katonákat, aki 97 százalékban elítélték a törököket az agressziójuk miatt, és köszönik, nem kérik a fekete levest.

                Tehát a török rossz, mi győztünk, hisz szeptember elsejére az utolsó török katona is elhagyta Magyarország területét.

Tudományos hírek

                Szenzációs felfedezés! Ha elolvassa ezt a cikket, már semmi sem lesz ugyanolyan az életében!

                Angol tudósoknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy földünk nem lehet gömbölyű. Különféle gömbölyű tárgyakra vizet folyattak, és a víz sosem csak egy irányba folyt, hanem legalább kétfelé. Tehát, ha a föld gömbölyű lenne, akkor a folyók sem folyhatnának egy irányba.

                A tudósok nem állítják, hogy bolygónk lapos lenne, de mivel cáfolták a gömbölyűség tényét, tovább kell vizsgálni, hogy mégis milyen alakú lehet az életünk tere.

                Ez a hír sokkolóan hatott az egész világ tudományos köreire. Életünk immár megváltozott! Hogyan, és merre tovább?

                                   SzaPe