Dr. Rózsahegyi Vladimir született Rosenberg Manó ügyvéd épp tárgyalt. A minimalista stílusban berendezett iroda gyönyörű volt. Az egyszerű Tikfa könyvespolc közepén minden megtalálható volt, ami Rózsahegyi életét meghatározta. A polc egyik oldalán békésen megfértek egymás mellett a Biblia, a Korán és a Talmud. Másik felén a Mein kampf és a Tőke porosodott. Középen a Kiváló úttörő, Kiváló cserkész emléklapok előtt a KISZ, MSZMP, MDF, SZDSZ, Kisgazda és FIDESZ tagsági könyvek sorakoztak. A falon kereszt, Nagy-Magyarország térkép és lenin kép lógott.

                Rózsahegyi egész életében biztosra akart menni. Nem sokkal az Októberi Sajnálatos Események, Ellenforradalom, Népfelkelés, Forradalom után született. Csendőr nagyapja, Rác származású cseléd nagyanyja, leányiskolában nevelkedett édesanyja, párttitkár édesapja, aki titokban metéltette körül nem sokkal a keresztelője előtt, sokat meséltek neki a világról. Ezzel teljesen bizonytalanná tették a kis Manót, aki 18 éves korában A KISZ bizottság támogatásával változtatta meg a nevét.

                Most is a Nemzetóvárosi távhőszolgáltató megbízásából próbálta meggyőzni egy kereskedelmi hálózat üzletvezetőjét, miszerint teljesen irreális elvárás, hogy forró víz jöjjön a csapokból. Különben is, a dolgozók csak elégetnék a kezüket, meg mekkora veszteség lenne, ha a forró mosogatóvíz elhűlne. Ha meg melegebb vizet akarnak, mint amit a szolgáltató biztosít, szereltessenek fel egy villanybojlert. A szolgáltató így is erején felűl teljesít, hisz majdnem teát lehetne csinálni a csapból folyó melegvízből. Sőt, örüljenek annak, hogy a csapból, egyáltalán víz folyik és nem csak propaganda.

                Ekkor valami szorítást érzett a mellkasában és a világ szétfolyt a szemei előtt. A hangokat egyre távolabbról észlelte, majd minden eltűnt. A következő pillanatban egy gyönyörű, fényes folyosón találta magát. Körülnézett és egy asztalt látott a távolban. Erősebb fény világított, mint a BMW-je LED fényszórója. Lassan elindult. Az asztal előtt várakoztak néhányan, mert a túloldalon ülő ember egy nagy könyvet nézegetett. Rózsahegyi elballagott a sor mellett, ügyet sem vetve a megjegyzésekre. Már megszokta, hogy nem mernek szólni neki. Az asztalhoz érve a szakállas ügyintéző fel sem nézett a könyvből, úgy mondta, kérem, fáradjon a sor végére. Az ügyvéd hangosan kikérte magának ezt a hangnemet és azzal fenyegetőzött, hogy kirúgatja a portást. Különben is. Hol van, mi ez a hely, milyen alapon rabolták el?

                Épp Gábriel volt szolgálatban, aki híres a nyugalmáról. Csendesen közölte az ügyvéddel, hogy álljon be a sor végére, mert különben olyat rúg belé, hogy a veséje leszakad! Rózsahegyi a mellkasához kapott, mert azt hitte, ekkora skandallumra infarktust kap. De aztán meglepetten tapasztalta, hogy ez nem fog megtörténni, hisz a halottak a legritkább esetben kapnak szívrohamot. Csendben visszament a sor végére. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy valaki nem ijed meg tőle.

                Az asztalhoz érve Gábriel belenézett a könyvbe, majd enyhe undorral jobbra mutatott, a pokol feliratú ajtóra. Az ügyvéd meglepetten nézett, majd felemelte a hangját. Ilyen jogtalansággal ő még nem találkozott, és azonnali jogorvoslatot követel. A hangoskodásra előjött Szt. Péter is, aki az ügyvéd láttán hangosan felnevetett.

• Ön is ideért Rosenberg úr?
• Ki ön, és milyen jogcímen akarnak a pokolra küldeni? Önöknek ehhez nincs joguk! Azonnal tárgyalást akarok!
• Ügyvéd úr! Ez nem az a hely, ahol magának szava lenne, pláne a maga múltjával. De tudja mit? Legyen. Én leszek a bíró, a népi ülnököm pedig Kovács úr.

                Az ügyvéd nyugodtan vette tudomásul eme fordulatot. A szeme csak akkor kerekedett el, amikor felismerte a közeledő alakot.  Kovács kalapját, egyszer befújta a hirtelen feltámadt szél, az ügyvéd udvarára. Mivel csak korlát volt, átlépett rajta, és felvette. Rózsahegyi ezt látva, az idős embert visszatartotta, rendőrt hívott és még magánindítvánnyal is perelte Kovácsot magánlaksértés, rongálás, természetkárosítás címén. Valamint követelte a per miatt munkából kiesett időre eső juttatást és még sérelemdíjat is. A végén a kalap kihozatala Kovácsnak 1,5 millió forintjába került. Ezen úgy felháborodott, hogy az ítélethirdetés után nem sokkal meghalt. Azt mondta, ahol ilyesmi megtörténhet, ott Ő nem akar élni.

• Nos, ügyvéd úr? Kezdhetjük?

Az ügyvéd úgy gondolta, taktikailag jobban jár, ha eláll a pertől, és megpróbál Szt. Péterrel alkudozni.

• Kedves Péter! Próbáljunk dűlőre jutni, egymás közt. Nem kell ide ilyen felhajtás. Különben is, nem tudtam még felkészülni, így elhamarkodott lenne, mindenféle jognyilatkozat.
• Ügyvéd úr! Egy örökkévalóságig játszhatja a halogatást, de a tárgyalási szünetet is Lucifernél köteles tölteni.
• Elnézést, szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a jogalkotó, hagyott egy hézagot.

Szt. Péter haragosan nézett az ügyvédre.

• Tudja maga, hogy kiről beszél? A jogalkotó maga Isten. Aki öröktől van, Ő az idő, a tér, a jog, a mindenség!

Rózsahegyi kezdett egyre magabiztosabbá válni. Ez már hazai pálya.

• Kedves Péter! Az önök által megalkotott törvénykönyv, egyrészt azt mondja, hogy halálunk után vagy a mennyekbe, vagy a pokolra kerülünk. Ugyanakkor azt is mondja, ha meghalunk, eltemetnek, majd a végítéletkor feltámadunk, és állunk az Úr ítélőszéke elé. Tehát, a halál és a feltámadás közti időben nem kerülhetünk sem a mennyekbe, sem a pokolra. A köztes időre mik az ön, önök tervei?

Szt. Péter meghökkent. Az eddig jól működő rendszerbe hiba csúszott. Ez az ügyvéd nem kérdőjelezheti meg a főnök művét. Valamit ki kell találni. Valamit, ami az ügyvédet is megnyugtatja.

• Nos, ügyvéd úr! Ha ilyen jól felismerte ezt a kis lehetőséget, akkor megkérném, hogy hozzon létre és szervezzen meg egy ügyvéd és politikus lelkeket gyűjtő helyet. Itt fognak lebegni az örökkévalóságig és egymást kell meggyőzniük arról, hogy kinek az elvei jobbak és ki élt tisztességesebben.

Rózsahegyi boldogan elfogadta az ajánlatot és belépett a hirtelen megjelenő harmadik, középső ajtón.

                Az ajtó azonban nem vezetett sehová. Test és lélek nélkül lebegnek a semmiben, ahol mindegyik azt hiszi, hogy az ő igazsága jobb, mint a másiké. Bár, lelküket már életükben eladták az ördögnek, halálukkor az boldogan lemondott arról.

                        SzaPe

                Csendes, késő őszi délutánban poroszkálunk a Viadukton. Az esőcseppek, mint mohó madárfiókák szippantják be a fényt. Minden csillog, nem látni rendesen. Alattunk a fényárban úszó Veszprém. A várat mindig megcsodálom, hogy milyen büszkén magasodik a sziklákon. Csendesen nézelődőm, miközben az ápoló hátul a beteggel beszélget. Nem figyelek, hisz egy újabb sors, aki az átadás után már emlék sem lesz. Hányszor köszönnek rám emberek, és nem tudom, hogy hol találkoztunk. Rendőrség, Honvédség, Mentők? Segítettem vagy az ő szemében ártottam?

                A nedves járdán emberek küzdenek az alaktalansággal. Az egész világ egy fénylő massza, melyben a biztos pont a mentőnk.

                Egy magányos kabát ballag a járdán. Kissé bizonytalannak tűnik a mozgása. Elmegyünk mellette. Valamiért belenézek a tükörbe, és látom, ahogy mászik a korlátra. A világ egy pillanat alatt eltűnik. Taposom a féket, miközben szólok az ápolómnak, hogy figyelj, ez ugrani akar. Az idő lelassul! Hogy tudok ilyen rövid idő alatt ennyi mindent tenni? Magam sem értem. A kék lámpa felkapcsolásával egyidőben felmérem, hogy milyen autók vannak körülöttünk, ki merre mozog, kiugorhatok-e az autóból a megfelelő helyen, merre kerüljem meg a kocsit, majd hátramenetbe kapcsolok. Az elindulással egyidőben már hallom, ahogy nyílik az oldalajtó és Sanyi már hajol is ki. A tükörből figyelem, hogy mikor érünk a kabát mellé. Ahogy elértük, Sanyi, mint a háborús filmek ejtőernyősei, már veti is ki magát a mozgó autóból átugrik a szalagkorláton és visszarántja a kabátot. Én fékezek, kiugrok és odaszaladok.

                 Próbáljuk nyugtatni és görcsösen hasához szorított kezét lefejteni. Besegítjük az autóba, leültetjük és Sanyi a maga nyugodt hangján elkezdi kérdezgetni az adatait. Folyamatosan beszél, hogy kimozdítsa a hölgyet az apátia ragadós mocsarából. Lassan kezd visszatérni az élet az üveges szempárba. A görcs enged, és előtűnik a kezében szorongatott nyitott pengéjű szalonnázó bicska. Elveszem a kést, majd Sanyival összenézünk. Szavak nélkül is értjük egymást. Becsukom az ajtót és beülök a helyemre. Az Adrenalin kezd felszívódni. Tudom, most jön az enyhe remegés. Indítok és irány a bel-felvételi.

                Lassan megnyugodva odaérünk. Hordágy ki, és a kerekek ütemes zörgése adja a bevonuló zenét a váróba. Amíg az ápoló rendezi a papírokat, én kint maradok. Nézem a kabátjába burkolódzó piciny asszonyt. Mi vihette idáig? Mi késztette erre? Jól tettem-e, hogy észrevettem, mit szándékozik tenni? Újra tudja kezdeni az életét, vagy örökké átkozni fog?

                Kijön egy nővérke, elkíséri az alaktalanná váló kabátot. A betegünket átfektetjük egy ágyra és visszamegyünk az autóhoz. Sokat nem beszélünk. Elvégezzük a betegátadás utáni rutint. Rádió, visszamehetünk üresen. És újra az eső áztatta fényesen csillogó város, a viadukt. Mennyien voltak, akik ugyanígy átlépték a korlátot. Úgy a magukét, mint a hídét. Őket nem vették észre időben. A néma segélykiáltásuk hangos zokogássá vált.

                A kórházzal együtt eltűnik egy újabb sors, aminek részese voltam. Hogy ki Ő, milyen élete volt, mi történt vele azóta, nem tudom. Nem is szeretném tudni. Néha bűntudatom van, hogy egy tragédiából így lesz valaki másnak egy anekdotája, amit elmesélhet.

#SzaPe

               Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy nagy fehér komód. 4 fiókos, komor famintás volt. Magányosan álldogált a fal mellett, de nem bánta. Ő csak büszkén tartogatta a fiókokat, és a családi titkokat. Rangján alulinak tartotta volna, holmi ruhásszekrényhez ne adj isten tv állványhoz simulni.

                Szóval, számára legkedvesebb a legfelső fiók volt. Ebben volt néhány legatyásodott alsó. Ők maguk voltak a megtestesült bizonytalanság. Soha nem voltak biztosak semmiben. Egész létüket a gatyamadzag irányította, ezért állandóan körülbelül érzésük volt. Egyszerre voltak a viselő dereka körül, de a gatyán belül.  Mellettük voltak a zoknik, szépen összerakva a párok. Párosával élték páratlanul szép életüket. Ám, mikor pártalanná lettek, egyből vágytak egy párra, hogy fél pár létük véget érjen. De a pártalan, néha páros, máskor páratlan számú zoknik hamar a fiók sarkába kerültek a plüssborítású bilincs és egyéb játékszerek fölé. Ennek hatására egyszer két elkeseredett jobb lábra való lábtyű összetekeredett. Másnap mindketten szégyellték, de még mindig közelebb állónak találták magukhoz a másik lábtyűt, mint az identitásuk felvállalására képtelen titokzoknikat.

                A második fiókban az ingek lapultak. Bár, volt amelyik kissé nyakas volt, no ő peckesen tartotta magát.  Aztán volt ott paraszt ing, amelyik folyton kiabált, beszólogatott és összegyűrte a többit. Alul lapult egy bő ing. Ő csak álmodozott arról, amikor fénykorában a kötélhez csipeszelve szállt a langymeleg nyári szellőben. Aztán egy hálóing, amely csak hálni járt a fiókba, bár belé meg a lélek. A többi inggel viszont hálátlan volt. Végül, a sarokban megbúvó pólóingek, akik csak egymással érzik jól magukat.

                A harmadik fiókban voltak az emlékek. Régi fotók a családról, emlékek kirándulásokról családi rendezvényekről. Az elmúlt idők igazolványai igazolják, hogy tulajdonosuk, ha nem is igaz, de hű ember volt. A cserkész és úttörő igazolványok megfértek a megszámlálhatatlan párttagsági könyvvel. A fiók hátuljához simulva „A könyvek” Mein kampf, Tőke, Biblia, Talmud, Korán. Néha egy-egy eltűnik, hogy pár nap múlva visszakerüljön ugyanúgy olvasatlanul, ahogy távozott. Mellettük a bizonytalan bizonyítványok. A legbizonytalanabb az érettségi. Mit is akar bizonyítani? Aztán ott van az erkölcsösség bizonyítéka. de csak félig takarja a nagyszülők szegénységét és szerénységét igazolót.

A negyedikben szerszámok. A fogatlan fogók keverednek a srófhúzókkal, kiknek nem egy srófra jár a fejük. A kétféle keresztes, ha kell összefog a vonalas ellen. A sarokban szégyenkeznek a torxszülöttek. Állandóan csak szidják, megvetik őket, de nélkülük már nem lehet semmilyen elektronikai eszköz belsőségét megreparálni. Aztán a forróvérű páka, aki gyantázza az ónt. Amikor visszakerül a fiókba, szinte izzik körülötte a levegő. Dobozokban a csavarok. Jobb és balmenetesek vegyesen, de nem érzik, hogy a kötésük, bizony menettől függetlenül oldható. A Joker büszkén feszít az első sorban, hisz bármilyen probléma esetén mindjárt a szigetelőszalaghoz nyúlnak.

                A komód tehát, ha nem is boldogan, de elégedetten élte életét, hisz fontosnak érezhette magát.

                SzaPe

              Reggelente szól a rádió. Csak háttérzajként, de van, amikor egy-egy hírre felkapom a fejem. Így történt ez ma is. Bemondó olvassa a híreket: „nem kell félni, a Fővárosi Vízművek akár kétszer ennyi vizet is képes termelni.

                Lelki szemeim előtt feltűnik a Fővárosi Vízművek hatalmas csarnoka. Belépve hosszú, hófehér folyosó, vakító neonfénnyel, a levegőben enyhe klórszag.

                Első ajtó, rajta felirat: Varázslók

Bent a fal elött áll Szt. László és buzgón imádkozva fakasztja a vizet a falból. Az ablakon áthallatszik a kőművesek szitokáradata: ebben a kuka melegben hogy az Istenben vizesedhet ez a qva fal!

A minőségi ellenőrzést Mózes végzi, aki botjának legyintésével választja szét a fakasztott vizet minőség, szennyezettség és íz szerint. Ha nagy a szükség, jön a segítség, Harry Potter repülne be seprűjén. Ideje lenne már elmennie optikushoz, mert erősebb szemüveg kellene neki. Hol a falra kenődik, hol betöri az üveget.

                Második ajtó: Kémikusok

Hosszú asztal előtt megváltozott munkaképességűek végzik monoton tevékenységüket. Jobb kéz, két hidrogén, bal kéz egy oxigén. Az elkészült vízmolekulát bedobják a középen futó gyűjtőcsőbe, ahol az elfolyik. A pult végén Jamie Oliver ízesíti a készterméket. Néha panasz érkezik az extrém ízekre, de ebben a kánikulában elmegy.

                Harmadik ajtó: Indiánok

A teremből ütemes zaj és énekszó hallatszik. Belépve az amerikai indiánok lejtik esőtáncukat. A plafonról csepeg a víz, míg a tetőn az ácsok keresik a beázás helyét. Sarokban Azték és Inka főpapok szomorkodnak. Az Amnesty International eltiltotta őket a tevékenységük gyakorlásától. Velük átellenben a Görögök búslakodnak. Ők a demokrácia jegyében áldoznának, de már régóta nem találnak szüzet.

Mire idáig jutottam, elvágta gondolatom fonalát a következő megjegyzés: „három versszakot szavalni az Egri csillagokból!”

Na, itt kapcsoltam le a rádiót.

                Rádió 2

                Mint majd minden reggel, ma is szólt a rádió. A műsorvezetők poénkodtak, én tettem a dolgom, szóval minden ment a megszokott kerékvágásban. Mígnem a vezető műsoretető ellőtt egy poént ”Életünket és vérünket”. Majd megkérdezte két társát, tudják-e, hogy honnan ered ez a mondás. Nevetgélős válasz: a testőrök mondták, akik, ugye tudjuk, hogy hárman voltak meg még egy. Innen a mondás, hogy három a magyar igazság, plusz egy a ráadás.

                Az agyam ledobta az ékszíjat, majd vezérlés nélkül elkezdett pörögni. És lelki szemeim előtt megjelent Mária Terézia, amint a trónján ülve, karjai közt a kisded II. Józseffel, épp nyakékével játszik. Körülötte a Magyar nemesi testőrség daliás tagjai pedig kardjaikat csörgetve kiáltják: ”egy mindenkiért, mindenki egyért”!

                Vagy esetleg Athos, Porthos, Aramis és persze a minden lében kanál D’ Artagnan, az Angol királyné előtt térdelve a nyakék átadása közben morogják: „Életünket és vérünket”!

                Esetleg a Magyar nemesi testőrség tagjai mondták, amikor a városi legendák szerint nagyétkű Mária Terézia négy bakát is „elfogyasztott” egy éjszaka?

                Az, mondjuk meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg Alexandre Dumas regényein szocializálódott, épp Mária Teréziát tanuló Magyar diák, elfáradva a szólások kialakulásáról álmodik.

                Rádió 3

                Szokás szerint, a rádió fehér zaja mellett végeztük a megszokott reggeli protokollt. A hírek nagy részével úgy voltam, mint anyós a csákánnyal: egyik fülemen be, a másikon ki.

                Aztán egy hír: A Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren májusban 22 ezer embert vizsgáltak meg, míg tavaly ilyenkor 1,5 milliót.

                Lelki szemeim előtt megjelent a vámvizsgálat.

• Honnan érkezett?
• Fülöp szigetekről
• 5-ös vizsgáló! Bőr és nemibeteg gondozás

Újabb utas

• Ön merre járt?
• Mexikó
• 3-as vizsgáló, beöntés

Kissé ideges utas:

• 2-es vizsgáló, kap egy relaxáló masszázst

A spicces utasokat automatikusan küldik a detox sátorba.

                Ja! lázmérés, eü állapot felmérés csak miniszterelnöknek és kíséretének.

         SzaPe

                 A napokban megint felütötte a fejét, no, nem a Korona vírus, hanem az ugyanolyan veszélyes, új Kresz iránti igény.  A hozzászólók között körülnézve, a neten kutatást végeztem, ahol ráakadtam a mozgalom hajtómotorjának tekinthető Intelligens BMW-sek egyesületére. A net sötét bugyraiban volt elrejtve az alapszabály és a főbb módosítási javaslatok. Most megosztanám mindenkivel az általam fellelt, de a háttérhatalmak által mélyen eltitkoltakat.

                Az alapszabályból néhány pont:

                Tagsági feltétel a max. 82-es IQ. Amennyiben ezt valamilyen véletlen folytán a tag átlépi, vagy elvégzi a nyolcadik osztályt, automatikusan kizárásra kerül. A tagság feltétele lehet még, egy bármilyen régi vagy nagy BMW alapokon nyugvó „Bömös” vagy házilag ültetett VW I-II vagy házilag átalakított, a Batthyány örökmécses fényére vagy cirkuszos kocsira hajazó világítás.

                A hatályos közlekedési szabályok ismerete kizáró tényező. Minden tag, maga határozza meg, hogy a környezete milyen szabályokat vegyen figyelembe. A fő szabály, hogy őket senki sem zavarhatja meg békés ámokfutásukban.

                A tagok autó híján fényesre suvickolt, minimum ½ kg-os sárgaréz nyaklánccal vagy minimum 90 decibel hangerejű, telefonnak látszó tárgyba üvöltött „b…om a szádat mond meg neki, hogy fél milla alá nem megyek” szavakkal vagy térdig feltekert nadrággal láttatott térdzokni viselésével azonosítják magukat.  Elvárás a tagoktól, hogy autójukon állandóan világítson, a ködfényszóró. Az irányjelző bármikor való bekapcsolása, az egyesületből való azonnali kizárást vonja maga után.

                És, most a KRESZ módosítására való javaslatok:

• A jobbra tartási kötelezettséget, mint kommunista összeesküvést el kell törölni.
• Jobbra kanyarodni csak balról lehet, természetesen a menetiránnyal szemközti sávól.
• Balra kanyarodni csak jobbról, lehetőség szerint az útpadkára lehúzódás után.
• Körforgalom előtt minden esetben hirtelen, állóra kell fékezni az autót, majd megvárni legalább egy járművet, amely behajt. Öt perc bamba fejforgatás után, ettől eltekinthetünk.
• Egyenes útszakaszokon a megengedett sebesség 140 km/h. Minden kanyar előtt intenzív fékezést kell eszközölni, majd 45 km/h sebességnél nem gyorsabban haladni.
• Kereszteződésekben, a védett úton haladó jármű, bármikor megállhat, és az elsőbbségadásra kötelezett járművet integetéssel, mondókákkal, szükség esetén cukorka, játék átadásával kicsalogathatja. A mögöttes forgalomra tekintettel lenni tilos.
• A gyalogátkelőhelyen gyalogosnak semmi keresnivalója nincs. Ott csak kerékpárosok közlekedhetnek. Gyalogátkelőhelynél a gyalogos köteles megállni, nézelődni.
• Kerékpárosok bárhol, bármikor, bárhogy közlekedhetnek. Rájuk az Orosz-rulett szabályai az irányadóak.
• Szürkületben szürke autón bárminemű világítás használata tilos.
• Ködben a köd-helyzetjelzőt kötelező felkapcsolni, ha bármilyen jármű utoléri a haladó járművet, és azt mindaddig bekapcsolva kell hagyni, míg az izzó ki nem ég.
• Éjszaka, az ellenfél megismerése céljából, bal oldali világítás nélkül is lehet közlekedni, csak közben azt kell mondogatni: motoros vagyok, motoros vagyok.
• Vontatásnál, az elakadás jelző háromszög helyett, vészvillogó használata kötelező. A vontató és vontatott jármű haladási irányát helyesen megtippelők pénzjutalmat kapnak.

                Itt riadtam fel álmomból. Összerázkódtam, és megállapítottam, hogy a hideg pacal nem jó ómen. Aztán rájöttem, hogy ez nem rémálom, hanem a valóság

                          SzaPe

           Zeusz megköszörülte a torkát. A teremben mindenki elhallgatott és rá nézett. A beálló csendben halkan kezdte a mondandóját:

• Hölgyeim, Uraim, Gyermekeim és társaim! A mai Isten tanácsnak egyetlen napirendi pontja van. Az emberek elégedetlensége a munkánkkal kapcsolatban. Mint tudjátok, a kiszámíthatatlan természeti jelenségek, a globális felmelegedés, az állandó hőhullámok miatt egyre bizonytalanabb az egzisztenciánk. Tegnap is, itt az Olümposzon hallottam, hogy nevetnek rajtam. Még, hogy aranyeső képében csajoztam! Biztos speedet nyomtam a csaj piájába! Ez hallatlan! Azonnal tennünk kell valamit! Ötletek?

Dionüszosz állt fel elsőnek, bár ez nehezen ment neki.

• Javaslom, plakátoljuk tele az országot, hogy nincs is itt semmi baj. Örüljenek a napfénynek, a lágy szellőnek, az arcukra eső zápornak. Esetleg kérdezzük meg tőlük direktben is, hogy ez így tetszik-e nekik?

Zeusz kezében elkezdtek izzani a villámok.

• Dio! Jó lenne, ha már felhagynál a kannásbor fogyasztással. Tudod, hogy kiállok érted, de néha már kínos, amiket mondasz. Az emberek nem hülyék. Na, jó, sikerül őket hülyíteni, de most már valami tutti kellene.

Aphrodité emelkedett szólásra!

• Szóval, mi lenne, ha rendeznénk egy szépségversenyt? De, megtehetjük azt is, hogy minden nőt megszépítünk, és a férfiak mindjárt nem fognak foglalkozni a világgal!

Zeusz halkan szólt Aphroditéhoz, hogy a többiek ne hallják. Oké, hogy jó ötletnek tartod a férfiak állandó hergelését, de ha elfelejtetted volna, te is egy levágott és tengerbe dobott hímtagból lettél. Úgyhogy, nincs szépségverseny, nincs alma, nincs hergelés.

Ekkor Hermész szólalt meg. Unott képpel, a fogát piszkálva mondta:

• Csiklandozzuk meg Atlaszt, aztán jól ledobja ezt a sárgolyót a francba. Kezdem már unni őket. Állandóan rám hivatkoznak, hogy miattam lopnak! Oké, hogy amíg gyalog jártak segítettem őket, de mára csak száguldoznak, és mindenki lop mindenkitől. Megérett már a pusztulásra a világ.

Zeusz kezéből kiszaladt egy villám, belecsapva az ajtókeretbe.

• Te lökött! Ha nem vetted volna észre, mi is belőlük élünk. Ha ők nincsenek, mi is eltűnünk a süllyesztőbe. Mit gondolsz, a te irodád, öltönyöd, lakásod, szeretőid tisztességes úton vannak? Addig élünk jól, amíg ők élnek!

Valaki mondjon már egy jó ötletet, hogy mivel tudnánk megszelídíteni ezt a bolond világot?

Kronosz emelte fel a kezét. Zeusz úgy tekintett a fekete öltönyös szivarozóra, mint minden probléma megoldójára.

Kronosz összeérintette ujjának hegyeit, hogy jól láthatóvá vált a sokak által megcsókolt aranygyűrű.

• A kezdetekhez kell visszamennünk, ha meg akarjuk lelni a gondok okát. Tudjuk, hogy ki az, akihez mindannyian kötődünk valamilyen formában, Vannak néhányan, akik többféleképp is.

Zeusz elpirult, amikor a nagyanyájára gondolt, aki nekiadta azokat a frankó villámokat, és megismertette a testi gyönyörökkel is.

Kronosz egy félmosollyal folytatta.

• Igen róla van szó! Gaia!

A teremben hirtelen fagyos csend lett. Mindenkinek volt róla egy története. De azt is tudták, hogy Kronosz volt az, aki a sarlóval kasztrálta Uranoszt, a saját apját, hogy eleget tegyen Gaia kérésének.

Kronosz nyugodt, hideg tekintettel folytatta!

• Ha nem mindig a politikával, meg hatalommal foglalkoznátok, hanem olvasnátok a Kiskegyedet, meg a Nők lapját, tudnátok, hogy mi a gondok forrása. Egyszerű! Gaia klimaxol!

               Ezért vannak a hőhullámok, a hirtelen jött hideghullámok, az idegből meghozott törő-zúzó

               hangulatváltozások.

Mindenki maga elé révedt, lassan emésztették a hallottakat. Kb 10 perc után Zeusz szólalt meg.

• Oké! A gondot már tudjuk. De mi a megoldás?

Kronosz Aszklépioszhoz fordult

• Te, figyu! Mi annak a gyógynövény keveréknek a neve, amit állandóan reklámoznak a rádióban?

Aszklépiosz rezignáltan válaszolt.

• Unom már, hogy a vízcsapból is az a szemét folyik, de a mi problémánkra gyógyír lehet. A Remifemin +

Aztán, hogy hatásos-e? Pár éven belül megtudjuk!

                        SzaPe

                Amikor elhangzott az ítélet, Jeanne d’Arc őrei kíséretében visszatért cellájába.  Itt, buzgó imádkozás közben találta Rosemontagne Vladimire. Johanna kérdőn nézett a fiatalemberre, aki bemutatkozott.

                Kisasszony! A Kivégzéseket Lebonyolító Irányító és Kivitelező Központból érkeztem. A nevem talán ismerősen cseng az ön fülében, de higgye el, hogy nem az államtitkár bácsikám miatt kaptam a csoportvezetői beosztásomat, hanem a saját képességeim és érdemeim okán. De térjünk is a tárgyra! Mint bizonyára értesült róla, véget kívánunk vetni a kivégzések terén uralkodó káosznak az országban. Mégis csak impertinencia a halálraítéltekkel szemben, hogy csak úgy, mindenféle szedett-vedett módon vetünk véget az életüknek.

                Büszkén nézett a szűz szemébe, hisz alig két hete hallotta ezt a szót, amit aztán egy hétig tanult. És most végre használhatta is! Johanna még mindig értetlenül figyelt, hogy mit is akar ez az ember tőle.

                Tehát! Ön lesz az első, akit az új Nemzeti Kivégzési Terv alapján küldünk a lángokba. A terv elkészítésekor meghallgattuk az egyház véleményét, hogy szerintük mely fának a legnagyobb a lélektisztító hatásfoka. A király mellett működő tanács döntött az ítéletvégrehajtásra leginkább alkalmas időpontról és helyszínről. Ezen elvek mellett a befizetendő adókból leírható a bitófák, kínpadok, szégyenfalak támogatása. A nevelő jelleget koncertekkel, előadásokkal fogjuk biztosítani. Széleskörű vitára bocsájtottuk a tervezetet, melyből természetesen kizártuk a hóhér és borbély céhek képviselőit. A maradi, feladatorientált (ismét egy félmosoly) véleményeikkel csak akadályozták volna a nevelő és egyben szórakoztató kivitelezések lehetőségét. Így az ön kivégzését a helyi hentes és mészáros céh által finanszírozott hatalmas lelátókkal övezett arénában tartjuk este hatkor, a naplementében. A felvezető és hangulatfokozó koncertet egy koszorús költőnk Acacius adja elő lant kísérettel. Száraz akác helyett nedves fenyőt használunk, így is harcolva a globális felmelegedés ellen. Mivel a harc önnek is fontos volt, ezért ezt érezze megtiszteltetésnek.

                Johanna a meglepetéstől szólni sem tudott, csak remegett az ajka, amit Rosemontagne hálának vélt. Ezért megelégedetten távozott.

                A kivégzésre hatalmas tömeg gyűlt össze. Acacius koncertje hangulatos volt, bár kicsit hímsoviniszta. Még a fellépés vége előtt a király gratulált, míg a költő egyik fő mecénása, a hírvivő lovasok egyesülete, azonnal megvont minden támogatást.

Johannát a máglyára vezették. Az oszlop, melyhez odakötözték, háromszor kidőlt, két bámészkodót agyoncsapva. A lángokat egy szabadnapos tűzoltónak kellett volna meggyújtani, de a vizes fa csak füstölt, nem égett. A narrátor közben azt hajtogatta, hogy ne hallgassunk a belőlünk áradó hangokra, inkább a falragaszokból tájékozódjunk.

                Johanna végül füstmérgezésben tért meg teremtőjéhez. A király hatalmas sikerként könyvelte el az új Nemzeti Kivégzési Tervet, és kötelezővé tette annak bevezetését, annyi módosítással, hogy ezek után a halálraítélttel meg kell téríttetni a fa árát.

                           SzaPe

                 A napokban kezembe került A.A. Milne Micimackó című regénye. Gyermek és fiatalkorom egyik kedvence, melyet gyermekeimnek is szívesen olvasgattam vagy néztük filmen. Elgondolkoztam, hogy mi történhetett a szereplőkkel a könyvbe foglalt életük óta? Elkezdtem a neten keresgélni, és hosszú kutatás után mindegyik jellem életútját sikerült nagy vonalakban fellelni.

                Kutakodásom eredményét most közzé teszem. Legyen ez mindenkinek tanulság, hogy egyszer fent, egyszer lent.

Róbert Gida

                Ahogy a könyvből is kiderült, egész jó szervező volt, hogy sikerült ennyi személyiséget összehangolni, együtt tartani. Ezt a későbbiekben is kamatoztatta. Idősebb korában szivarfüggő lett, szakált növesztett. Hollywoodban B kategóriás filmek producereként élt. Szerette a majdnem híres színészek és fiatal lányok társaságát.

                A jogdíjakból több külföldi vállalkozásban is csendestárs lett.

Micimackó

                A kissé együgyű maci belekeveredett néhány élelmiszerhamisítási botrányba. Kóros mézfüggősége finanszírozásához a nemzetközileg is híres-hírhedt Tejesemberrel is üzletelt. Később többször is börtönbe került. Kisebb betörésekből próbálta fentartani magát, de volt, hogy egy boltbetörés során beszorult a wc ablakba. A kiérkező rendőrök szabadították ki.

                A börtönben kezdett el fekete testhez simuló nadrágot viselni.

Füles

                A maga morózus természetével, szociofóbiájával egyenes út vezetett a hobó életmódhoz. Állandóan a kopott, koszos farmerjében járta a nagyvilágot. Ahol az este érte, ott próbált hálóhelyet eszkábálni magának. Emiatt állandó összetűzésbe keveredett a hatóságokkal természetkárosítás és tiltott táborozás miatt. Ezt csak súlyosbította, hogy rendre bejárt a hivatalokba és ott azt kérdezgette,  „ki látta a farkam?”      

Tigris

                Hiperaktivitása miatt állandóan megpróbál a tinédzserek közé vegyülni. Igyekszik az ő hóbortjaikban kitűnni. Ehhez megfelelően öltözködik, viselkedik. Jelenleg „ecset hajat”, harlekin mintás térdzoknit, deszkás cipőt, menő pólót visel. A fiatalok kinevetik a háta mögött, de Ő próbál erről nem tudomást venni, sőt állandóan azzal nyomul, hogy mindenben Ő a legjobb. Ebben az sem zavarja, hogy vastagabb kórtörténete van a baleseti sebészeten törésekből, zúzódásokból, mint a Biblia.

Nyuszi

                Neki elege lett az egész társaságból és Ausztráliába emigrált. Ott farmerként él. A környékbeliek nem szeretik, mert mindig mindenen aggódik. Ha betéved valamilyen rendezvényre, ott biztosan buligyilkos lesz. Már senki sem tudja, hogy a pesszimizmusa miatt gyomorbajos vagy a gyomorbaja miatt undok mindenkivel.

Malacka

                Állandó komplexusait, fóbiáit nem tudja kezelni. Évek óta antidepresszánsok szedésével próbál normálisan élni. Ez sajnos nem sikerül neki. A Kék osztriga bárban talált barátokat. Láncokkal, szegecsekkel díszített bőr ruhákban jár. A testét árulja, és ebből tartja el magát.

Bagoly

                Az évek során megszerzett tudását állandóan rázúdítja a környezetére. Észre sem veszi, hogy ez néha már idegesítő.  Bármiről folyik a beszélgetés, Ő mindig úgy kezdi a hozzászólását: ”Amikor én …” És mindig mindenhez tud személyes élményt mesélni. Jelenleg kvíz műsorokhoz készít kérdéssorokat.

Kanga

                A Pagony után bevonult katonának. Ott speciális kiképzést kapott, többször kitüntették. Megjárta Irakot, Afganisztánt. Több nagyon veszélyes bevetésben is részt vett, robbantási szakértőként. Poszttraumás depressziója miatt a pszichiátriák állandó látogatója. A gyermekével minden kapcsolatot megszakított. Mint veterán, állandóan terep mintás katonai holmikban jár. Ez ad némi tartást neki.

Zsebibaba

                Mivel az anyja katonaként állandóan kiküldetéseken volt, őt a katonai iskolák nevelték. Mivel alap jellemgyengesége miatt állandó célpontja volt az ugratásoknak, amint tehette kiugrott az iskolából. Mélyen vallásos lett. Jelenleg Afrikában ténykedik különféle segélyszervezetek megbízásából.

Hőseink élete senkit se rettentsen el a könyv olvasásától. Lényeg, hogy tudjuk kezelni sikereinket, kudarcainkat.

SzaPe

               Rózsahegyi Vladimír (született: Rosenberg Manó) a hirtelen felvillanó világosságra ébredt. A fény, mintha egy alagút végén látszott volna. Már épp elgondolkozott a sors kifürkészhetetlenségéről, amikor egy éles hang rántotta vissza a valóságba.

                -Armandó! Itt is van egy kis dög!

                Rózsahegyi azonnal megindult a VIII. kerületi panel tizedik emeletén lévő konyha zsíros-olajos trutyitól ragadós, málló bútorlapok között a védelmet nyújtó csatornacsövek közé.

Ott, a csepegő szennyvízben fürödve gondolta végig, hogy mi is történhetett.

                Arra még emlékszik, hogy otthon a Feng-shui szerint elefántokat rakott a régi párttagsági könyveket, a Talmudot, a Bibliát és a Koránt tartó polcra. A Tőke és a Mein kampf pár éve lekerült az egyik fiókba, hisz azok mostanság nem tesznek jót a karrierjének.  Aztán, ahogy szoktak, elmentek a misére. Természetesen az első sorba, hogy jól lássák, Ő hívő keresztyén. Este egy szülinapi partyn volt, ahol a desszertet egy helyi óvónő szolgálta fel, a saját testéről. Ja kérem! Elváltan két gyerekkel nagy luxus ám a közalkalmazotti lét. Még jó, hogy leszavazták a béremelést. Akkor soha nem láthatta volna ezt a testet.

                Másnap elment a családdal kirándulni a Balatonra. De mivel fürödni hideg volt. megnézték a zalavári kegyhelyet, ahol imádkozott Szt Ciril lelki üdvéért, az jól jöhet manapság.

Utána irány Zalaszántóra a Sztupához. Ahogy mások is, füstölőt gyújtottak, és körbejárták az építményt. A felső szinten tök jól pörögtek azok a hengerek. A gyerekkel versenyeztek, kié forog többet.

                Aztán elindultak. Az autóban kezdte érezni a szorítást a mellkasában, meg a bal karja zsibbadását. Félreállt, az asszony mindjárt hívta is a mentőket. Az ébrenlét mezsgyélyén látott egy hőléggömböt szállni a magasban.  Azt hitte a pénzhiány miatt ez az új légimentő eszköz. Aztán a fény!

                Most meg itt szürcsöli a csatornalét. A hat lábából egyszerre kettővel kezdte vakarni a fejét, nem értette mi történt. Arra már rájött, hogy csótány lett. de miként, miért? Neki valahol Szent Péterrel kellene most beszélgetnie, hisz olyan vallásos volt.

De, ha reinkarnálódott, mit tud tenni, hogy magasabb szintre jusson? Megeszi a többiek elől a csótánymérget? Mérhetetlen zabálással nem sok ember tud karriert építeni. A csápja hirtelen elkezdett rángatózni a nevetéstől, ahogy rágondolt a párt arcára, aki mindig kondérral vagy teli tányérral pózol. Így elgondolkozva sétált ki a rothadó konyhabútor alól.

                Mire felfogta, hogy egy papucs árnyéka vetődik rá, már ki is lapult

                Buddha elégedetten dőlt neki egy fának. – Mondom én! Sok út vezet a Nirvánába!

                                     SzaPe

                  Mária félénken, riadt tekintettel nézett körül. Két kezével önkéntelenül simogatta alig gömbölyödő babapocakját. Szemben a hét, szakállas vénember szeméből sütött a rosszindulat. A nézelődő tömeg sem tanúsított együttérzést. Voltak, akik már kezdték összeszedni a nagyobb kavicsokat. Felrémlett előtte a barátnője. Őt is 12 évesen férjhez adták. 43 éves férje állandóan ütötte-verte. Aztán mikor szerelmes lett egy pásztorba, megvádolták házasságtöréssel. A vének tanácsa meg 5 perc alatt elítélte. A férj dobta az első követ.  Fülét megütötte néhány szófoszlány. Voltak, akik szórakozást, kövezést emlegettek. Az egyetlen, aki némi szimpátiát mutatott, Rózsahegyi Vladimír, született Rosenberg Manó, a kirendelt védője volt.  Rózsahegyi nyugodtan nézett Máriára. Nyugtatólag a karjára tette a kezét, és csak annyit mondott, hogy nincs még lefutva ez a történet. Mária révetegen emlékezett vissza, arra a langymeleg délutánra.

                József a műhelyben dolgozott. Már négy éve voltak házasok, de még egyszer sem voltak „úgy” együtt. A szülei kényszerének engedelmeskedve ment hozzá. Azt mondták, hogy jó parti lesz. Egy mesterember mellett nem kell a nincstelenségtől félni. A szerelemtől meg nem lehet jóllakni! Az elmúlt években mindent megtett, amit az ura kívánt. Az bántani nem bántotta, de kedves sem nagyon volt. Olcsóbb volt, mint egy szolgálólány, és még jól is mutatott.

                Épp ment a kúthoz friss vízért, amikor szembejött az a fiatal szakállas, jóképű legény. A szíve nagyot dobbant, de a szemeit gyorsan lesütötte. A legény kért tőle egy kis vizet. Mondta, hogy nincs semmi a korsóban, de ha elkíséri, szívesen merít neki is. Együtt mentek, majd haza is kísérte. A ház előtt el akart köszönni, de az idegen csillogó szemei teljesen megbabonázták. És megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.

                József 3 hónapig mit sem sejtett, de aztán a reggeli rosszullétek, és a gömbölyödő pocak láttán kérdőre vonta. Ő eleinte tagadott, aztán bevallott mindent. Hogy csak egyetlen alkalommal, és nem is ismeri, és már bánja. József elrohant a kocsmába, ahol részegen elmesélte egy „barátjának”. Aztán a „barát” elrohant a vének tanácsának vezetőjéhez, hogy eleget tegyen az erkölcs és jog iránti kötelezettségének. Meg, irigy is volt, mert Mária nem lett az övé, pedig már vagy háromszor próbálta elcsábítani. Ha én nem tetszettem, akkor majd a kövek megmutatják, hogy másként is lehetett volna.

                És most itt van! Egyedül! Csak az ügyvéd mosolyog rá. József is megvető pillantásokat vet felé. A szülei elfordulnak, ha rájuk néz.

                A tanács vezetője felállt és csendre intette a tömeget.

• Ezennel megnyitom a tárgyalást, melyet Mária házasságtörési perében tartunk. A tényállás egyszerű. József felesége, Mária házasságtörést követett el. József! Add elő a panaszod!

József felállt, a tömeg felé fordult, és elhaló hangon elkezdte mondani:

• Négy évvel ezelőtt vettem feleségül Máriát. Mindig jól tartottam, jó férje voltam. Amit tudtam, mindent megadtam neki. Sokszor erőmön felűl is dolgoztam, csak, hogy valami szép ruhát megvehessen magának. Aztán tessék! Egyszer csak azt látom, hogy terhes. Ez kérem lehetetlen! Én nem lehetek az apa. Hát kérem, én ezt a szégyent nem akarom eltűrni!

József leült, és villámló tekintettel nézett Máriára. A tanács vezetője felállt és felszólította Rózsahegyit, hogy szólhat Mária nevében!

• Tisztelt tanács, egybegyűltek. Az előbb hallhattuk Józsefet, aki szerint a felesége Mária házasságtörést követett el, hisz terhes, és Ő nem lehet az apa. Kérdezem Józsefet, hogy mire alapozza ezen állítását? Tehát kérdéseim a következők! Elhálták-e a házasságot? Ha elhálták, rendszeresen eleget tett-e a házastársi kötelezettségeinek, megtett-e minden tőle telhetőt, hogy Máriának ne legyenek bűnös gondolatai?

Ránézett Józsefre, majd a tanács vezetőjére, hogy kap-e válaszokat. A szakállas vén felszólította Józsefet, hogy válaszoljon az ügyvéd kérdéseire!

József lángoló arccal állt fel, és remegő hangon kezdett beszélni.

• Tisztelt tanács! Az esküvő után fáradt voltam, ezért nem tudtuk elhálni a házasságot. Azóta is rengeteget dolgozom, mindig fáradt vagyok.

A tömegből egy meglepett hang kiáltása hallatszott. Mária még szűz? Mire egy másik csak annyit mondott, hogy Józseftől lehet, de valaki biztos, hogy helyettesítette, különben nem lenne terhes. Erre a tömeg elkezdett nevetni. A tanács tagjainak kiabálni kellett, hogy elhallgattassák az embereket. Rózsahegyi kért szót, amit meg is kapott.

• Mivel a házasság elhálása ezekszerint nem történt meg, megállapíthatjuk, hogy az de jure, érvénytelen. Ergo: nem történt házasságtörés. Kérem ügyfelem azonnali felmentését a vád alól.

A tanács vezetője állt fel!

• Mivel megállapítottuk, hogy nem történt házasságtörés, mindenki menjen békével, a mai kövezés elmarad.

Rózsahegyi, Mária és József csendesen ballagtak. Ahogy mentek, mindenki ujjal mutogatott és nevetett. József szólalt meg elsőnek.

• Hogyan tovább? Ezzel a szégyennel kell most már élnem? Impotens hülyének fognak tartani, aki ráadásul más fattyát neveli.

Rózsahegyi elgondolkodva lépegetett, majd megszólalt:

• Mi lenne, ha bizniszt csinálnánk ebből az egészből? Ismeritek Zeusz történetét, amikor aranyeső meg hattyú formájában csajozott? József! Ha te, azt mondod, hogy Mária iránti tiszteleted miatt nem szennyezted be a testét, és tudod, hogy egyetlen férfival sem létesített kapcsolatot, akkor el tudjuk hitetni az emberekkel, hogy csak egy természetfeletti lény tud egy szűzlányt megtermékenyíteni. Ha azt mondjuk, hogy a legfőbb lény, kihasználva a természetfeletti képességeit, elaltatott és béranyává tett, egy kielégítetlen háziasszonyt, és úgy intézte, hogy egy balek – bocsánatkérően nézett Józsefre – nevelje fel a zabigyerekét, hát ez akkora, hogy már simán hihető. József! Téged mindig ki fognak nevetni, ez már tény, de a jogdíjakért ez vállalható. Mária! Neked meggyőzően kell az ártatlant adnod, hogy egy délután, elszenderedtél, és álmot láttál. Az Úr melletted feküdt, és azt mondta, hogy a gyermekét fogod kihordani, megszűlni és felnevelni. Ha sokáig és határozottan állítjuk, el fogják hinni. A jogdíjakból meg majd jön egy kis aprópénz. Az embereknek néha jólesik, ha valamire ráfoghatják, hogy csoda. Ezzel kompenzálják a saját elcseszett döntéseik és a mások sikereinek a következményét. Nem én voltam! Ez csak valami csoda lehetett!

És így történt. Annyira jól adták el a sztorit, hogy sokan el is hitték!

                                       SzaPe