Amikor Rambó hazatért több évnyi kiruccanásáról, amit Vietnámban töltött, mint hőst fogadták. Ünnepségről ünnepségre ment. Mindenhol dicshimnuszokat zengedeztek a kitartásáról, bátorságáról. Pár hét elteltével, mikor már kezdett csendesedni az őrület, behívták a személyügyre. Nem tudta mire vélni az invitálást, de parancs az parancs. Megb..ni nem lehet, mert csak szaporodik. Felvette hát a szép egyenruháját, kifényesítette a régi és új kitüntetéseit, majd megjelent a megadott időpontban.

                Az ajtón belépve többen is ültek egy asztal mögött, mely előtt egy szék árválkodott. Lelki szemei előtt megjelent Hanoi, ahol fogsága első napjait töltötte. Akkor még kedvesen kérdezősködtek.

• Foglaljon helyet!

Mondta a rangidős alezredes, majd elmosolyodott. Ezt a mosolyt még a valamikor Salemben bíróként ténykedő dédapjáról készült festményen látta.

• Értettem!

Felelte Rambó és egyenes derékkal leült.

Nem értette a helyzetet. Már épp elkezdte volna mondani a nevét, azonosítási számát, melyeket oly sokszor rebegett el az utóbbi években. Hiába, a megszokás.

• Nos, törzsőrmester. Azt ugye maga is belátja, hogy előzetes bejelentés nélkül közel hat évet töltött távol a szolgálati helyétől. Ez, bárhogy is nézzük, bizony bűncselekmény, amit ki kell vizsgálnunk. Valamint a távollétével felmerülő munkajogi, anyagi és egyéb dolgokkal is foglalkoznunk kell. Tehát az első, amit tisztáznunk kell, hogy miért nem kért engedélyt a szolgálati helyének elhagyására?

Rambó tágra nyílt szemekkel nézett a bizottságra. Ezek nem hallották, hogy szakaszát bekerítették, és ők 23-an közel 300 Vietkongot megöltek? Őt is csak súlyos sérülése miatt tudták elfogni.

• Alezredes Úr! Jelentem, az őrjárat kiküldésére parancsot kaptunk. A feladatban meghatározott útvonalról nem tértünk le. Az éjszakai táborhelyünket, a rendszeresített eszközökkel biztosítottuk, az előírt rendszabályokat foganatosítottuk. A hajnali órákban meglepetésszerűen ért minket a támadás, a rádiónk azonnal üzemképtelenné vált. Több mint egy órán keresztül tartottuk magunkat, mire minden társam hősi halált halt. Én magam is súlyos mellkassérülést szenvedtem, minek hatására eszméletlen állapotba kerültem. Ezért is tudtak elfogni.
• Értem! De miért csak ön maradt életben? Ki engedélyezte, hogy Hanoi-ba utazzon?
• Senki sem engedélyezte, hisz nem volt tervezve a fogságba esésem.
• Tehát elismeri, hogy engedély nélkül hagyta el a szolgálati helyét?
• Ha így nézzük, akkor igen.
• Helyes, akkor ezt akár jegyzőkönyvbe is vehetjük. Következő kérdésem: Fizetett-e ön a vietnámi utazásai során?

Rambó szeme kissé rángatózni kezdett.

• Jelentem, gúzsba kötve, teherautók platóján, sokszor azok után kötve kötélen húzva szállítottak táborról táborra.
• Törzsőrmester! Az élményeit tartogassa a haknijaira, a bizottságot csak a tények érdeklik.

Vágott közbe az alezredes.

• Tehát jegyzőkönyvezhetjük, hogy az utazgatásának költségeit a vietnámi kormány volt kénytelen finanszírozni. Mi a helyzet az élelmezéssel?

Rambónak már a lába is remegett.

• Rendes ételt nem adtak. Néha több napig is éheztettek, amikor is füvet, fák kérgét, rovarokat ettem.
• Kérem, közölje pontosan mely napokon nem kapott élelmezést, mert csak így tudjuk számfejteni a napidíjat. Ebből természetesen levonjuk a természetrongálással okozott kárt, amit kénytelen lesz megtéríteni. Reménykedjen, hogy nem volt a rovarok között kiemelten védett, mert azért akár börtönbe is vethetik.

               Mivel töltötte az idejét a táborokban?

• A kínvallatások között, eskümhöz híven próbáltam megszökni. Ezekért sokszor vetettek „izzasztóba”, ami egy földbe vájt félig vízzel telt gödör, mely tele van élősködőkkel, és nagyon fojtó levegőjű.
• Tehát szaunázott, és kivonta magát a kötelező napirendi pontok alól. Hát, kérem, ezeket a napokat szabadságnak kell tekintenünk, melyre szabadságmegváltás nem folyósítható.

Rambónak már a nyaki ütőere is kiduzzadt, keze ökölbe szorult!

• Alezredes! Kiáltotta el magát. Én a hazámat szolgáltam! A kötelességemet teljesítettem, mikor megsebesültem. Maguk mit tettek?
• Álljon le a személyeskedéssel törzsőrmester. Maga elhagyta a szolgálati helyét, kirándulgatott egy idegen ország pénzén, bántalmazott idegen állampolgárokat, helyi specialitásokat majszolt, ellógta a munkaidejét, miközben mi az íróasztal felett görnyedeztünk, hogy maguknak ruhájuk, ételük, zsoldjuk, lőszerük legyen. Csak annyit vártunk, hogy tartsák be a szabályzatokban foglaltakat, ahogy mi is tettük!

               Hát ki itt a hős?

Rambó válasz nélkül hagyta a bizottságot. Kiugrott az ablakon és eltűnt a közeli erdőben. Csak egy távoli városka Sheriffje talált rá.

                         SzaPe