Mária félénken, riadt tekintettel nézett körül. Két kezével önkéntelenül simogatta alig gömbölyödő babapocakját. Szemben a hét, szakállas vénember szeméből sütött a rosszindulat. A nézelődő tömeg sem tanúsított együttérzést. Voltak, akik már kezdték összeszedni a nagyobb kavicsokat. Felrémlett előtte a barátnője. Őt is 12 évesen férjhez adták. 43 éves férje állandóan ütötte-verte. Aztán mikor szerelmes lett egy pásztorba, megvádolták házasságtöréssel. A vének tanácsa meg 5 perc alatt elítélte. A férj dobta az első követ.  Fülét megütötte néhány szófoszlány. Voltak, akik szórakozást, kövezést emlegettek. Az egyetlen, aki némi szimpátiát mutatott, Rózsahegyi Vladimír, született Rosenberg Manó, a kirendelt védője volt.  Rózsahegyi nyugodtan nézett Máriára. Nyugtatólag a karjára tette a kezét, és csak annyit mondott, hogy nincs még lefutva ez a történet. Mária révetegen emlékezett vissza, arra a langymeleg délutánra.

                József a műhelyben dolgozott. Már négy éve voltak házasok, de még egyszer sem voltak „úgy” együtt. A szülei kényszerének engedelmeskedve ment hozzá. Azt mondták, hogy jó parti lesz. Egy mesterember mellett nem kell a nincstelenségtől félni. A szerelemtől meg nem lehet jóllakni! Az elmúlt években mindent megtett, amit az ura kívánt. Az bántani nem bántotta, de kedves sem nagyon volt. Olcsóbb volt, mint egy szolgálólány, és még jól is mutatott.

                Épp ment a kúthoz friss vízért, amikor szembejött az a fiatal szakállas, jóképű legény. A szíve nagyot dobbant, de a szemeit gyorsan lesütötte. A legény kért tőle egy kis vizet. Mondta, hogy nincs semmi a korsóban, de ha elkíséri, szívesen merít neki is. Együtt mentek, majd haza is kísérte. A ház előtt el akart köszönni, de az idegen csillogó szemei teljesen megbabonázták. És megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.

                József 3 hónapig mit sem sejtett, de aztán a reggeli rosszullétek, és a gömbölyödő pocak láttán kérdőre vonta. Ő eleinte tagadott, aztán bevallott mindent. Hogy csak egyetlen alkalommal, és nem is ismeri, és már bánja. József elrohant a kocsmába, ahol részegen elmesélte egy „barátjának”. Aztán a „barát” elrohant a vének tanácsának vezetőjéhez, hogy eleget tegyen az erkölcs és jog iránti kötelezettségének. Meg, irigy is volt, mert Mária nem lett az övé, pedig már vagy háromszor próbálta elcsábítani. Ha én nem tetszettem, akkor majd a kövek megmutatják, hogy másként is lehetett volna.

                És most itt van! Egyedül! Csak az ügyvéd mosolyog rá. József is megvető pillantásokat vet felé. A szülei elfordulnak, ha rájuk néz.

                A tanács vezetője felállt és csendre intette a tömeget.

• Ezennel megnyitom a tárgyalást, melyet Mária házasságtörési perében tartunk. A tényállás egyszerű. József felesége, Mária házasságtörést követett el. József! Add elő a panaszod!

József felállt, a tömeg felé fordult, és elhaló hangon elkezdte mondani:

• Négy évvel ezelőtt vettem feleségül Máriát. Mindig jól tartottam, jó férje voltam. Amit tudtam, mindent megadtam neki. Sokszor erőmön felűl is dolgoztam, csak, hogy valami szép ruhát megvehessen magának. Aztán tessék! Egyszer csak azt látom, hogy terhes. Ez kérem lehetetlen! Én nem lehetek az apa. Hát kérem, én ezt a szégyent nem akarom eltűrni!

József leült, és villámló tekintettel nézett Máriára. A tanács vezetője felállt és felszólította Rózsahegyit, hogy szólhat Mária nevében!

• Tisztelt tanács, egybegyűltek. Az előbb hallhattuk Józsefet, aki szerint a felesége Mária házasságtörést követett el, hisz terhes, és Ő nem lehet az apa. Kérdezem Józsefet, hogy mire alapozza ezen állítását? Tehát kérdéseim a következők! Elhálták-e a házasságot? Ha elhálták, rendszeresen eleget tett-e a házastársi kötelezettségeinek, megtett-e minden tőle telhetőt, hogy Máriának ne legyenek bűnös gondolatai?

Ránézett Józsefre, majd a tanács vezetőjére, hogy kap-e válaszokat. A szakállas vén felszólította Józsefet, hogy válaszoljon az ügyvéd kérdéseire!

József lángoló arccal állt fel, és remegő hangon kezdett beszélni.

• Tisztelt tanács! Az esküvő után fáradt voltam, ezért nem tudtuk elhálni a házasságot. Azóta is rengeteget dolgozom, mindig fáradt vagyok.

A tömegből egy meglepett hang kiáltása hallatszott. Mária még szűz? Mire egy másik csak annyit mondott, hogy Józseftől lehet, de valaki biztos, hogy helyettesítette, különben nem lenne terhes. Erre a tömeg elkezdett nevetni. A tanács tagjainak kiabálni kellett, hogy elhallgattassák az embereket. Rózsahegyi kért szót, amit meg is kapott.

• Mivel a házasság elhálása ezekszerint nem történt meg, megállapíthatjuk, hogy az de jure, érvénytelen. Ergo: nem történt házasságtörés. Kérem ügyfelem azonnali felmentését a vád alól.

A tanács vezetője állt fel!

• Mivel megállapítottuk, hogy nem történt házasságtörés, mindenki menjen békével, a mai kövezés elmarad.

Rózsahegyi, Mária és József csendesen ballagtak. Ahogy mentek, mindenki ujjal mutogatott és nevetett. József szólalt meg elsőnek.

• Hogyan tovább? Ezzel a szégyennel kell most már élnem? Impotens hülyének fognak tartani, aki ráadásul más fattyát neveli.

Rózsahegyi elgondolkodva lépegetett, majd megszólalt:

• Mi lenne, ha bizniszt csinálnánk ebből az egészből? Ismeritek Zeusz történetét, amikor aranyeső meg hattyú formájában csajozott? József! Ha te, azt mondod, hogy Mária iránti tiszteleted miatt nem szennyezted be a testét, és tudod, hogy egyetlen férfival sem létesített kapcsolatot, akkor el tudjuk hitetni az emberekkel, hogy csak egy természetfeletti lény tud egy szűzlányt megtermékenyíteni. Ha azt mondjuk, hogy a legfőbb lény, kihasználva a természetfeletti képességeit, elaltatott és béranyává tett, egy kielégítetlen háziasszonyt, és úgy intézte, hogy egy balek – bocsánatkérően nézett Józsefre – nevelje fel a zabigyerekét, hát ez akkora, hogy már simán hihető. József! Téged mindig ki fognak nevetni, ez már tény, de a jogdíjakért ez vállalható. Mária! Neked meggyőzően kell az ártatlant adnod, hogy egy délután, elszenderedtél, és álmot láttál. Az Úr melletted feküdt, és azt mondta, hogy a gyermekét fogod kihordani, megszűlni és felnevelni. Ha sokáig és határozottan állítjuk, el fogják hinni. A jogdíjakból meg majd jön egy kis aprópénz. Az embereknek néha jólesik, ha valamire ráfoghatják, hogy csoda. Ezzel kompenzálják a saját elcseszett döntéseik és a mások sikereinek a következményét. Nem én voltam! Ez csak valami csoda lehetett!

És így történt. Annyira jól adták el a sztorit, hogy sokan el is hitték!