Azt mondják, a ma scifije a holnap valósága. A 2002-es történet lényege, hogy embereket még a bűn elkövetése előtt letartóztatják és tárgyalás nélkül fogvatartják. Sosem gondoltam volna, hogy ezt az unortodox módszert bárhol bevezetnék. Mint oly sok mindenben, hát tévedtem.

                Rózsahegyi Vladimír (született Rosenberg Manó) címzetes alispán elégedetten dörzsölte a szerencsehozó Lenin szobrának az orrát. Szegény Iljics szaglószerve már teljesen kifényesedett a sok használattól. Rózsahegyi még a pártfőiskoláról zabrálta, amikor az agit-prop tanulmányait végezte. Utána aztán a tudás birtokában privatizált, sőt a saját ellenzéke is volt néha.

                A mostani széke a kormányhivatalban állt, és nem ingott. Sőt! Ő irányította a közigazgatás reformját. Az Ő ötlete volt, hogy az ügyintézői létszámhiányt rokon szakmákból, átképzéssel kell pótolni. Így aztán a határozatokat, aktákat varrónők szabták, fércelték. A kereskedők mindig rátettek akár határidőről, akár bírságról volt szó.

                Az éppen olvasott határozat még az ő elvárásain is túltett. Egy közlekedési végzés volt, miszerint az ügyfél összeszedte a közlekedési büntetőpontokat, amiért is, be kellett szolgáltatnia a vezetői engedélyét.

                Természetesen a figyelmeztetési kötelezettségének nem tett eleget a hivatal. De ezért most fizetnek az ügyfélnek pár forintot. Jól jön az így ünnepek előtt.

                De az elutasítás briliáns! Hiába is értesítették volna, úgy sem ment volna el pontcsökkentő, önkéntes utánképzésre. Ennél szebben összefércelt és megindokolt szabásmintát még nem látott. Örömében még Lenin sapkája is kapott simit.

                Büszkén írta alá a határozatot. Tudja, ez ellen senki sem fog fellebbezni! Majd elégedetten hátradőlt.

                A valósággal való bármilyen egyezés nem a véletlen műve.

                                SzaPe