Rózsahegyi Vladimír, született Rosenberg Manó nem tudott mit kezdeni a reá szakadt rengeteg idővel, amit a karantén hozott. Eleinte megpróbálta hazavinni a munkát, de amikor a home office okán, hazavitte a titkárnőjét, és elvonult vele a hálószobába, a felesége véget vetett a házi aktatologatásnak. Így aztán megismerte azt a csinos, intelligens asszonyt, akivel a hétköznapokat töltötte. Egyre többet beszélgettek, és a végén annyira belehabarodott a feleségébe, hogy szakított a szeretőjével. Az esti csevegések, nem csak magukról, hanem családi történetekről is szóltak. Elmerengve emlékeztek vissza, a régi szép időkre. Amikor felhangzott a jelszó: „mindenki hozzon még egy embert”! Nem értette, mi volt a baj azzal, hogy ő, nagyapja elbeszéléseiből kiindulva, fegyverrel terelt egy általa kommunistának tartott személyt a pártirodába. Tudta, hogy az, hisz egy KISZ alapszervezetben voltak tagok. Ott, ahol Ő titkárként agitált.

                Egy délután felment a padlásra és talált két ládát. Felnyitotta őket, és mindegyikből előkerült egy egyenruha. Az egyik Nyilas, a másik ÁVO-s. Kezdett neki rémleni, hogy az Ő apja kommunista volt, míg a felesége édesapja nyilas. A két család már régóta ismerte egymást. Először a felesége apja jelentette fel az öreg Rosenberget, majd mindjárt ki is kísérte a Duna partra. Mivel az öreg Nemzetthy olyan kancsal volt, hogy, ha sírt, hátán folyt a könnye, elhibázta a szomszédot, így az életben maradt. Aztán az öreg Rosenberg vitte el feljelentőjét, hogy két év múlva cellatársak legyenek. 56-ban a ház előtt egymást lőtték, a gyerekek meg az ablakból nézték. Aztán megint cellatársak lettek egy évre.  Később hol az egyik, hol a másik került vezető beosztásba. Mikor melyik név csengett jobban. A gyerekek együtt voltak Úttörők, KISZ-tagok, majd FIDESZ-tagok.

                Rózsahegyi közben ledoktorált jogból és hol az MSZP-nek, hol a Kisgazdáknak, hol az SZDSZ-nek vállalt képviseletet. Az elveihez mindvégig hű maradt. Akár Péter, akár Pál fogadta fel, Ő azt nézte, hogy honnan csurran több a zsebébe.

                De most, hogy ennyi szabadideje lett, szeretett volna bekerülni a történelemkönyvekbe. Sokáig gondolkozott, hogy mi lehet, amivel megvalósíthatja eme bakancslistás tervét. Aztán az egyik ládában talált egy térképet. Ahogy nézegette, feltűnt neki, hogy Keszthely még Veszprém megyéhez tartozott. Felvidult, hisz manapság a revizionista frázispuffogtatás jól jövedelmező foglalatosság.

                El is kezdte gyorsan a tervezést és megvalósítást! Először térképeket, tanácsi határozatokat, telekkönyvi kivonatokat keresgélt. Majd néhány keszthelyi lakossal megállapodott, hogy kis anyagi ellenszolgáltatásért kezdjenek tüntetni, petíciókat írni a Veszprém megyéhez való visszacsatolásért. Az egésznek, természetesen Ő lett a szószólója, és rengeteg média szereplést is vállalt online.

                Hamar híre ment a követelésnek. Rózsahegyi unokatestvére Nemzetthy Anton ellenmozgalmat indított, és Balatonfüredig Zala megyéhez akarta csatoltatni a tópartot. Erről rengeteg régi irat és oklevél is tanúskodott. A csatolgatási igények lassan országos méreteket kezdtek ölteni, és ahogy várható volt, megjelentek a nemzetiségi viszályok. Csehbánya és Németbánya közé határ zárat telepítettek aknamezővel, szögesdrótokkal. Magyarpolány Ellenőrző Áteresztő Pontot állított fel, bevezette az eurót és saját, német nyelvű útlevelet bocsájtott ki. Rajka fő utcáját átkeresztelték Jelasics utcára. Beloiannisz község határát kitáblázták, majd elszakadtak Magyarországtól és létrehozták az önálló Görög Népköztársaságot. A nemzetközi revíziós törekvések is erősödtek. Kijev igényt tartott Zalavár községre, Ciril és Metod a Szlávok apostolai okán, akik itt végezték hittérítő tevékenységüket. A törökök kártérítést követeltek úgy anyagi, mint nem vagyoni veszteségeikért. Kimutatták, hogy 150 év alatt mennyi beruházást hajtottak végre, ezek elmaradt haszna mennyi. Illetve mennyi emberük halt meg a szerintük jogtalan támadásokban, hisz, amit egyszer elfoglaltak, az már az övék. Valamint bírálták a Magyar árvaellátási rendszert, mert, ha megnyithatnák a janicsárképző iskoláikat, sokkal emberségesebb bánásmódban részesülnének a gyerekek.

                Rózsahegyi elszörnyedt a megállíthatatlan folyamat láttán, és úgy döntött küzdeni fog az ősi Magyar föld minden négyzetméteréért. Amikor ezt elmondta a minisztériumban, kapott egy repülőjegyet Mongóliába, hogy ott tüntessen.

                          SzaPe