Dr. Rózsahegyi Vladimír (szül: Rosenberg Manó) egykedvűen simogatta az asztalán lévő kecskeszakállt. Mindig vágyott egy ilyen szőrzetre, de a kerek arcát nevetségessé tette volna, ezért inkább egy békésen legelő békési kecskéről vágta le, és tette az asztalára. Vele szemben ült beosztottja, Wirdgutsein Jolán osztályvezető.

                Miközben Rózsahegyi egykedvűen bámult ki a körúti vasutas székház ablakán, Wirdgutsein Jolán azon gondolkozott, hogy most jött-e el a pillanat, amikor kérnek tőle valamit, vagy csak a nagybátyja a néhai Wirdgutsein Ferdinánd vezérsugalmazó érdemei miatt hívta ide a főnöke.  Tudta, semmilyen döntést sem szabad hoznia, de a főnöke minden ötletét támogatnia kell. De úgy, hogy a neve sehol se szerepeljen.

                Rózsahegyi végre a beosztottjához fordult.

• Kedves Jolán! tudom, hogy a mostani beosztása meg sem közelíti a minisztériumi munkáját, de a sugalmazói tapasztalatára számítok. Mondja, mit kellene tennünk, hogy ne legyünk az ugratások, viccek célpontjai? Tudja miért van olyan messze a tüskevári állomás a falutól?

Wirdgutsein meglepetten nézett. Erre aztán nem számított. Tudta, hogy a főnöke csak akkor viccel, ha valami nagyon nyaktörő dologra akarja rávenni az áldozatot.

• Nem tudom Rózsahegyi elvtárs – csúszott ki a száján, de gyorsan helyesbített - úr, főnök.

Rózsahegyi gyorsan megsimogatta a néhai MSZMP tagkönyvét a fiókban, és jólesően elmosolyogta magát.

• Kedves Jolán – kezdett bizalmaskodni – hát azért, hogy közel legyen a sínekhez. De térjünk a lényegre! Sugalmazzon nekem valamit, hogy megváltozzon rólunk a közvélemény! Azt ne mondja, hogy legyünk pontosak, tartsuk be a menetrendet, legyenek tiszták a vagonok, esetleg udvariasak az alkalmazottak. Ehhez pénz kellene. Ha meg lenne pénz, akkor nem kellene a magácska segítsége. Tehát! Előre az agitprop iskolán tanultak alkalmazására!

Wirdgutsein a néhai Ferdinánd bácsihoz imádkozott valami ötletért. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy mennyire örült reggel, amikor késett a busz és így pont elérte. Így időben beért. Mindjárt mondta is a főnökének

• Ha elég hangosan szajkózzuk a hülyeséget, az igazzá és elfogadhatóvá válik. Tehát propagálhatjuk, hogy a menetrend csak tájékoztató jellegű, és azért van, hogy tudjuk mennyit késik a vonat. Különben is. Mindenki időzavarban van. Mekkora öröm, ha késve ér ki az állomásra, mégis eléri azt a vonatot, amivel szeretett volna utazni. Az állomások azért romosak, mert így rengeteg háborús filmet tudnak forgatni nálunk. A pálya azért ilyen, hogy a gyerekeket elringassa. Az állomásokon és vonatokon a közállapotok Rózsa Sándor betyárvilágát idézik. A vagonokat azért nem takarítják, mert megállapított tény, hogy az immunrendszer kialakulásához, megfelelő működéséhez kellenek az allergének. Tehát tisztán egészségügyi okokból piszkosak a kocsik.

Rózsahegyi mosolygott és elégedetten nézett Wirdgutsein-re.

• Kedves Jolán! Maga igazán méltó a nagy előd, Ferdinánd nagybátyja emlékére! Büszke vagyok magára. Kezdhetjük a szervezést!

Így lett aztán a magyar vasút a világ egyik legjobbja.

   SzaPe