Hagried megtapogatta szíve felett az kövecskét. Sok vér tapadt már hozzá, de nála jó kezekben van. Lassan vonatra száll a 9 ¾-k vágányon és irány Roxfort. Átadja Dumbledorenak és végre játszhat az ő kis Selymeskéjével. Utána megfuttatja majd a kutyát is. Megigazította a kabátját, és kissé mérgesen vette észre, hogy van egy vágás az ujján. Az előbbi három ninjából az egyiknek mégis sikerült egy kis vágást ejtenie rajta. Benyúlt az inge alá, de sebet nem érzett. Amatőrök! Gondolta. A Csecsenek! Az igen. Azok profik. Nem tehetnek róla, hogy nem fogja a golyó. Amikor meg közel vannak? Minél keményebb valami, annál jobban törik.

                Lekevert egy pofont annak a jólfésült Olasznak, aki megsértette az intim szféráját és tovább sétált. Lassan az állomásra ért. Megkereste a 9. vágányt. Megállt az oszlop előtt, körülnézett és határozottan előre lépett.

                Azzal a lendülettel szétfröccsent a hatalmas tehénlepény, amit méretes csizmájával pont telibe talált. Még a nadrágjára is került a természet éltető erejéből. A legyek sértődötten zümmögtek körülötte. Pont az ebédjüket szakította félbe. Erről eszébe jutott, hogy az előbb már mekkorát kordult a gyomra. Belenyúlt a tarisznyájába, de abban csak egy darab kő volt. Keresek egy balekot, aztán megint csinálok egy jó magyaros gulyást. De most csipetkét is rakok bele. Olyan jó nagyokat.

                Felnézett és látott egy szép, rendezett portát. Kicsit furcsa volt a rengeteg párhuzamos meg merőleges, de nem érdekelte. A ház előtt idősebb nő állt, talpig feketében. Felcsillant a szeme! Megvan a balek! Odament és illedelmesen köszönt:

• Adj Isten szépasszony! Obsitos baka vagyok, aki hazafelé tart. Szeretnék kérni egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol alszom.

Az asszony végigmérte. A tekintetétől a baka hátán maratont futott a hideg.

• Neked is öcsém. Gonosz Mostoha vagyok. A járási hivatal nyugalmazott gyámügyi előadója. Mit szeretnél? Amott van a közkút, amott meg a dögkút. A szomszéd falu meg Úrkut, ott van fogadó.
• Köszönöm a jóságát, szeretném is mindjárt meghálálni. Van nekem az ízes beszédem mellé egy ízes kövem is. Ezzel a kővel én olyan levest rittyentek, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána.
• Hát azt kétlem, mert az a bamba uram – Isten nyugtassa – egyszer szüretkor levágta a kicsit. Így már csak kilencet tudnék. A tízedikért nem fogom a trágyadombot felforgatni, de ha te nyalogatni akarod, lelked rajta.

A baka hirtelen nem tudta eldönteni, hogy kordult vagy fordult a gyomra. De mindegy is. Át kell lépni rajta! Majd nagyot ugrott egy lócitrom felett.

• No! Instállom. Kérnék egy fazekat vízzel! Mellé répát, egy kis disznócombot, zellert meg ami zöldség van. Egy kis liszt meg egy tojás is jó lenne!

Az öregasszony mindent odakészített a sparhelt mellé. A baka beletette a követ a vízbe és feltette a tűzhelyre. Ahogy elkezdett forrni, beleszórta a feldarabolt húst, amik egyből arannyá változtak, ahogy a kőhöz értek. A baka nagyot nézett, de a gazdasszony sem volt rest. Felkapta a sodrófát és azzal ütötte a vendéget.

• Te pernahajder! Levest ígértél és aranyat csinálsz! Mit képzelsz te anyaszomorító. Hát szabad becsapni egy nyugalmazott állami tisztviselőt? Takarodj ki a köveddel, aranyaddal, mocskos pofáddal.

A baka felkapta a követ meg a tarisznyát és kirohant. Azonban a küszöbben elbotlott és pofával belecsapódott a lócitromba!

Ahogy elkezdett felkelni, egyszerre három nyelv nyalta végig az arcát. A melléhez kapott. Ott volt a kő, amivel elrohant Dumbledore-hoz.

                                 SzaPe