Ahogy a világon mindenben, a villanyszerelő szakmában is vannak jobb s rosszabb pillanatok.  Most nem egy rázós pillanatot szeretnék megosztani, hanem egy kicsit vidámabbat.

         A villanyszerelőnket, személyét borítsa a feledés jótékony köde, nevezzük csak egyszerűen Tamásnak. Tamás egy kellemes langymeleg őszi napon kapta a feladatot, hogy villanyórát kell cserélni egy falusi háznál. Ahogy szokták, kimentek a címre. A ház úrnője egy nyugdíjas nénike nyitott kaput, s mutatta meg az ominózus mérő helyét. A feladat nem egy kihívás, hamar el is végezték. A néni nagyon elégedett volt, s megkérte a szakit, hogy ugyan, néznék már meg a kamrában is a világítást, mert pár napja nem működik.

Tamásék megkeresték a hiba okát, s gyorsan meg is szüntették azt. Mivel az óra cseréje a nénikének ingyenes szolgáltatás volt, már készültek menni, mikor a néni közölte, hogy nagyon köszöni a segítséget, de sajnos kevés a nyugdíja, pénzt nem tud adni, de fogadjanak már el egy-egy körtét.

Tamás végignézett az udvaron álló ápolt gyümölcsfákon, szájában már érezte a gyümölcs ízét és mosolyogva közölte, hogy köszönettel, elfogadják a körtéket.

A néni bement, az immár fényárban úszó kamrába és kihozott kettő darab 40 wattos izzót, hogy fogadják szeretettel!

Tamás és kollégája kissé ledermedve vette el a körtéket, megköszönték és csak az autóban merték elnevetni magukat.

         Az esetet azóta is emlegetik, mint a magyar nyelv ízlelőbimbót átverő csodáját.