Kárpáthy Veronika lánya, aki a keresztségben szintén a Veronika nevet kapta, sok év után jött Magyarországra. Valamikor Apja rokonainál élt Franciaországban. Angolul és Franciául anyanyelvi szinten beszélt, ám a magyart csak törte.

Ahogy autójával áthajtott a soproni határátkelőhely kietlen épületei között, szíve hevesen dobbant. A föld, ahol az anyja élt. Előbb megnézi a Balatont, aztán irány Pest. Józsefvárosban megkeresi a ház és a cukrászda helyét, ahol az anyja felnőtt.

                Így elgondolkozva autózott, mígnem az elkerülő út egyik körforgalmához ért. Ott felcsillant a szeme, hogy milyen figyelmes ország ez, két rendes sávot is adnak a kerékpárosoknak. De, mindjárt a fékre lépett, hisz a navigáció rávitte a kerékpárútra. Az meg sem fordult a fejében, hogy a hatóságok rossz táblát helyeztek ki.

A mögötte jövők elkezdtek dudálni, villogtatni, hogy haladjon már. A feltorlódott forgalom miatt nem tudott visszafordulni. A kerékpárútra pedig nem akart ráhajtani. Egész életében a szabályok betartására nevelték. Felvette a telefont és tárcsázta a segélykérőt. A diszpécser nem is értette, hogy mi a probléma. Mondta, hogy semmi gond, nyugodtan menjen tovább, Ő is rendszeresen arra felé jár, ha Ausztriába megy. Vera nem volt hajlandó szabályt szegni, és nem értette, hogy egy hivatalos személy miképp buzdíthatja erre.  A diszpécser megígérte, hogy küld egy rendőrt.

                Hamarosan meg is érkezett a járőr. Eddigre viszont a sor vége már a Plázánál állt.

                Kovács XII József főtörzsőrmester, akit a kollégái, csak „Tucat”-nak becézték. Tucat megnézte a táblát, majd közölte Veronikával, hogy mióta Ő itt szolgál, azóta ez a tábla van itt. Igaz, hogy nem megfelelő, de ez van. Haladjon tovább.

Vera nem értette, miért buzdítja szabályszegésre a rendőr is. Kérte, hogy hívjanak egy felelős személyt a helyszínre. A sor már a határ előtti benzinkútnál állt. A rádióban bemondták, hogy hatalmas torlódás van, senki sem tudja az okát.

                Közben odaért a kapitányság közlekedésrendészeti alosztályának vezetője is. Ő szintén a továbbhaladást sürgette. Aztán megjelent a kapitány a polgármesterrel. Tanácstalanul nézték a táblát. Azonnal a helyszínre kérték a városüzemeltetés vezetőjét is

Az osztályvezető elmondta, hogy erre a táblára kapták az Uniós támogatást. Így lett lejelentve, ennek így kell maradnia. De a város másik oldalára szintén támogatásból építhetnek még egy elkerülőt, azt ki lehetne szabályosan táblázni.

                A polgármester inkább egy felüljárót javasolt, hisz onnan, mint térképre lehetne rátekinteni a városra. Nyaranta hídi vásárokat tarthatnának.

A sor vége már Eisenstadtnál járt. Ezért államközi válságstábot alapítottak. Az alapító okirat aláírására egy hetes ünnepséget szerveztek, melyre meghívták az uniós nagyköveteket, államfőket is.

A bizottság hat hónap alatt felmérte a lehetséges megoldásokat, és pályázatot írtak ki a megvalósításukra. Közben segélyszervezetek ételt, italt, takarókat osztottak a sorban rekedteknek.

                Az első díjat egy alagút kapta, melybe Honfoglalási jeleneteket festettek, faragtak volna. Közepén egy autós mozival. Sajnos a megvalósításához előbb egy hegyet kellett volna építeni, így csak a pénzdíjat adták ki rá.

A második díj egy körvasút lett, melyen Ro-La rendszerben, a járműveket felrakva kerülték volna ki a várost.

Érkezett pályázat egy Schwechat-Sármellék repülőjárat általi kerülőről is.

Szabó Géza pályázata szerint, aki a Közútkezelő munkatársa, elég lett volna egy 13-as villáskulcs, meglazítandó a táblát. Elfordítja 90 fokkal és minden mehet tovább. A tábla szabályos lesz. Aztán majd valamikor kitesznek helyette egy háromszögletű, „keresztező kerékpárforgalom” jelzőtáblát.

De mivel Ő alanyi jogon hülye, ezért a pályázatát elutasították.

                Így szegény Veronikát ott hagyták a tábla tövében. De mivel a szabadsága lejárt, ezért a körforgalomban visszafordult Ausztria felé és hazament.

             SzaPe

 Ötlet: Moldova György: Az eltörött csavar