Dr. Rózsahegyi Vladimir született Rosenberg Manó ügyvéd épp tárgyalt. A minimalista stílusban berendezett iroda gyönyörű volt. Az egyszerű Tikfa könyvespolc közepén minden megtalálható volt, ami Rózsahegyi életét meghatározta. A polc egyik oldalán békésen megfértek egymás mellett a Biblia, a Korán és a Talmud. Másik felén a Mein kampf és a Tőke porosodott. Középen a Kiváló úttörő, Kiváló cserkész emléklapok előtt a KISZ, MSZMP, MDF, SZDSZ, Kisgazda és FIDESZ tagsági könyvek sorakoztak. A falon kereszt, Nagy-Magyarország térkép és lenin kép lógott.

                Rózsahegyi egész életében biztosra akart menni. Nem sokkal az Októberi Sajnálatos Események, Ellenforradalom, Népfelkelés, Forradalom után született. Csendőr nagyapja, Rác származású cseléd nagyanyja, leányiskolában nevelkedett édesanyja, párttitkár édesapja, aki titokban metéltette körül nem sokkal a keresztelője előtt, sokat meséltek neki a világról. Ezzel teljesen bizonytalanná tették a kis Manót, aki 18 éves korában A KISZ bizottság támogatásával változtatta meg a nevét.

                Most is a Nemzetóvárosi távhőszolgáltató megbízásából próbálta meggyőzni egy kereskedelmi hálózat üzletvezetőjét, miszerint teljesen irreális elvárás, hogy forró víz jöjjön a csapokból. Különben is, a dolgozók csak elégetnék a kezüket, meg mekkora veszteség lenne, ha a forró mosogatóvíz elhűlne. Ha meg melegebb vizet akarnak, mint amit a szolgáltató biztosít, szereltessenek fel egy villanybojlert. A szolgáltató így is erején felűl teljesít, hisz majdnem teát lehetne csinálni a csapból folyó melegvízből. Sőt, örüljenek annak, hogy a csapból, egyáltalán víz folyik és nem csak propaganda.

                Ekkor valami szorítást érzett a mellkasában és a világ szétfolyt a szemei előtt. A hangokat egyre távolabbról észlelte, majd minden eltűnt. A következő pillanatban egy gyönyörű, fényes folyosón találta magát. Körülnézett és egy asztalt látott a távolban. Erősebb fény világított, mint a BMW-je LED fényszórója. Lassan elindult. Az asztal előtt várakoztak néhányan, mert a túloldalon ülő ember egy nagy könyvet nézegetett. Rózsahegyi elballagott a sor mellett, ügyet sem vetve a megjegyzésekre. Már megszokta, hogy nem mernek szólni neki. Az asztalhoz érve a szakállas ügyintéző fel sem nézett a könyvből, úgy mondta, kérem, fáradjon a sor végére. Az ügyvéd hangosan kikérte magának ezt a hangnemet és azzal fenyegetőzött, hogy kirúgatja a portást. Különben is. Hol van, mi ez a hely, milyen alapon rabolták el?

                Épp Gábriel volt szolgálatban, aki híres a nyugalmáról. Csendesen közölte az ügyvéddel, hogy álljon be a sor végére, mert különben olyat rúg belé, hogy a veséje leszakad! Rózsahegyi a mellkasához kapott, mert azt hitte, ekkora skandallumra infarktust kap. De aztán meglepetten tapasztalta, hogy ez nem fog megtörténni, hisz a halottak a legritkább esetben kapnak szívrohamot. Csendben visszament a sor végére. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy valaki nem ijed meg tőle.

                Az asztalhoz érve Gábriel belenézett a könyvbe, majd enyhe undorral jobbra mutatott, a pokol feliratú ajtóra. Az ügyvéd meglepetten nézett, majd felemelte a hangját. Ilyen jogtalansággal ő még nem találkozott, és azonnali jogorvoslatot követel. A hangoskodásra előjött Szt. Péter is, aki az ügyvéd láttán hangosan felnevetett.

• Ön is ideért Rosenberg úr?
• Ki ön, és milyen jogcímen akarnak a pokolra küldeni? Önöknek ehhez nincs joguk! Azonnal tárgyalást akarok!
• Ügyvéd úr! Ez nem az a hely, ahol magának szava lenne, pláne a maga múltjával. De tudja mit? Legyen. Én leszek a bíró, a népi ülnököm pedig Kovács úr.

                Az ügyvéd nyugodtan vette tudomásul eme fordulatot. A szeme csak akkor kerekedett el, amikor felismerte a közeledő alakot.  Kovács kalapját, egyszer befújta a hirtelen feltámadt szél, az ügyvéd udvarára. Mivel csak korlát volt, átlépett rajta, és felvette. Rózsahegyi ezt látva, az idős embert visszatartotta, rendőrt hívott és még magánindítvánnyal is perelte Kovácsot magánlaksértés, rongálás, természetkárosítás címén. Valamint követelte a per miatt munkából kiesett időre eső juttatást és még sérelemdíjat is. A végén a kalap kihozatala Kovácsnak 1,5 millió forintjába került. Ezen úgy felháborodott, hogy az ítélethirdetés után nem sokkal meghalt. Azt mondta, ahol ilyesmi megtörténhet, ott Ő nem akar élni.

• Nos, ügyvéd úr? Kezdhetjük?

Az ügyvéd úgy gondolta, taktikailag jobban jár, ha eláll a pertől, és megpróbál Szt. Péterrel alkudozni.

• Kedves Péter! Próbáljunk dűlőre jutni, egymás közt. Nem kell ide ilyen felhajtás. Különben is, nem tudtam még felkészülni, így elhamarkodott lenne, mindenféle jognyilatkozat.
• Ügyvéd úr! Egy örökkévalóságig játszhatja a halogatást, de a tárgyalási szünetet is Lucifernél köteles tölteni.
• Elnézést, szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a jogalkotó, hagyott egy hézagot.

Szt. Péter haragosan nézett az ügyvédre.

• Tudja maga, hogy kiről beszél? A jogalkotó maga Isten. Aki öröktől van, Ő az idő, a tér, a jog, a mindenség!

Rózsahegyi kezdett egyre magabiztosabbá válni. Ez már hazai pálya.

• Kedves Péter! Az önök által megalkotott törvénykönyv, egyrészt azt mondja, hogy halálunk után vagy a mennyekbe, vagy a pokolra kerülünk. Ugyanakkor azt is mondja, ha meghalunk, eltemetnek, majd a végítéletkor feltámadunk, és állunk az Úr ítélőszéke elé. Tehát, a halál és a feltámadás közti időben nem kerülhetünk sem a mennyekbe, sem a pokolra. A köztes időre mik az ön, önök tervei?

Szt. Péter meghökkent. Az eddig jól működő rendszerbe hiba csúszott. Ez az ügyvéd nem kérdőjelezheti meg a főnök művét. Valamit ki kell találni. Valamit, ami az ügyvédet is megnyugtatja.

• Nos, ügyvéd úr! Ha ilyen jól felismerte ezt a kis lehetőséget, akkor megkérném, hogy hozzon létre és szervezzen meg egy ügyvéd és politikus lelkeket gyűjtő helyet. Itt fognak lebegni az örökkévalóságig és egymást kell meggyőzniük arról, hogy kinek az elvei jobbak és ki élt tisztességesebben.

Rózsahegyi boldogan elfogadta az ajánlatot és belépett a hirtelen megjelenő harmadik, középső ajtón.

                Az ajtó azonban nem vezetett sehová. Test és lélek nélkül lebegnek a semmiben, ahol mindegyik azt hiszi, hogy az ő igazsága jobb, mint a másiké. Bár, lelküket már életükben eladták az ördögnek, halálukkor az boldogan lemondott arról.

                        SzaPe