Amikor Molnár Ferenc tizedes kezében a kompóttal visszatért a spájzból, ahol is konstatálta az oroszok jelenlétét, hirtelen felriadt! Azt tudta, hogy ez az alma sok ember életét megváltoztatja, de, hogy kiét és mennyire azt nem is sejtette.

-          Albert! Hapsikám. Fogd ezt az almát és vidd az étkezőbe. Hívj oda mindenkit, aki jogot formálhat rá.

Albert a megszokott rezzenéstelen arcával kivett egy ezüst tálcát az almáriumból, és ráhelyezte a kérdéses gyümölcsöt, majd emelt fővel, komótosan az étkezőbe vonult.

                Eközben Molnár tiz. harsányan mesélte a történetét, majd Albert után ment a többiekkel, hogy megvacsorázzanak. Az étkezőbe lépve meghökkentek a látványtól. Az asztal körül idegenek ültek, illetve egy kb két méteres pápaszemes kobra a szemüvegét a homlokára tolva tekergett az egyik széken.

-          Albert! Hapsikám! Mi a fene történik itt? Kik ezek az emberek, illetve mi a fenét keres itt egy rövidlátó kígyó? És mi ez az őrült zene, hogy itt, ma valaki szülinapos lenne?

-          Uram! Ön kérte, hogy hívjak ide mindenkit, aki jogot formálhat az ominózus gyümölcsre. Az itt megjelenteken kívül még kb 9 millió ember Új York városából, de őket a helyszűke miatt inkább nem értesítettem. Ellenben, a meghívott orvosok, pont az idecitált gyümölcs rendszeres fogyasztásának okán távolmaradtak.

-          Mégis kik ezek? -csattant fel a tizedes. Géppisztolyát az asztal körül ülőkre fogta és azon gondolkozott, hogy egy gránátot is közéjük dob.

A kígyó erre felemelkedett és szemüvegét a helyére igazítva a katonára nézett.

-          Kedves tizedes! Ahogy a mellettem ülő, kissé lenge öltözetű pár is bizonyíthatja, nagyon jó vagyok kommunikációban. Illetve, az Ön mellén lévő gránátokba rejtett pénzről is tudok, hisz a zsold, amit szállított, az én sugalmazásomra veszítette el közpénz jellegét, és került át az Ön tulajdonába. Az emberek szeretnek engem okolni a saját döntéseikért, de majd a végelszámolásnál kiderül, hogy miért vagyok felelős. Mondjuk, Önnél enyhítő körülmény a rengeteg nevetés, amit okozott.

A mellette ülő pár nagyon okosan bólogatott. A hölgy meg is szólalt.

-          Igen! Köszönhetően az előttem sziszegőnek, mérhetetlen tudásra tettünk szert. A föld minden problémáját megoldjuk. Eljutunk a Holdra, legyőzzük a szelet és világbékét teremtünk.

A kígyó halkan sziszegte maga elé, hogy senki se hallja

-          Aha, és a hülyeség magabiztossá tesz. Te meg a tudomány. Jó lesz neked a pláza is.

A mellettük ülő parókás emelkedett szólásra.

-          Úgy gondolom, az a gyümölcs engem illet, hisz én szenvedtem el egy enyhe agyrázkódást miatta. Ekkor jöttem rá, hogy ami fent van, az lefelé tart. Ez a gravitáció. Bármennyire próbálkoznak, egyelőre ez az egyetlen járható út ahhoz, hogy járhassunk.

-          Persze! Járhassunk! Amíg egy darab alma meg nem, akad a torkunkon, aztán nézhetjük az üvegkoporsóból, ahogy a törpék danolásznak. Tisztára almás lett, hogy kikerülök élve a dunsztból. Egyre csak azt hallod: Hey-ho, Hey-ho. Az üres almalés dobozokkal meg célba dobálnak rád. Ne nézzetek, hallottam már a PC-ről. Nem törpézhetünk.

-          Ha már PC. Akkor én is szót kérek! Lássuk be, hogy jó a PC, de az IOS egy életérzés. Ha PC-d van akkor kólát iszol. Ha IOS-od, az olyan, mint a traubi. Ugyanaz a szar, de különbözöl.

-          Persze, hogy különbözöl. Nem vagyunk egyformák. Vannak szebbek, csúnyábbak. Attól, hogy én most ily csúf vagyok, nem lehet szép a lelkem? És mennyivel szebb lenne, ha nem ad egy olyan nyelvest a királyfi ennek a fehérbőrű luvnyának, hogy kiesik az almacsutka a torkából. Akkor most én lennék a legszebb!

-          Bocsánat, de kinek is van már a nevében, hogy szép? És ha a balomon ülő fess francia nem gurítja nekem azt az almát, akkor most mennyivel szegényebb lenne az irodalom. Mese az van dögivel. De eposz! az azért már művészet. Az kultúra!

-          Kultúra? Kiről írtak drámát? Én egy igazi Uri-ember vagyok! Az, hogy lelőttem a fiam fejéről az almát, mindjárt a lapok első oldalára vitt. Oké, csak kártyalap, ami egy oldalas, de akkor is!

Molnár tizedes hátraarcot csinált, és visszament a spájzba, egy barackbefőttért.

                            SzaPe