Amikor elhangzott az ítélet, Jeanne d’Arc őrei kíséretében visszatért cellájába.  Itt, buzgó imádkozás közben találta Rosemontagne Vladimire. Johanna kérdőn nézett a fiatalemberre, aki bemutatkozott.

                Kisasszony! A Kivégzéseket Lebonyolító Irányító és Kivitelező Központból érkeztem. A nevem talán ismerősen cseng az ön fülében, de higgye el, hogy nem az államtitkár bácsikám miatt kaptam a csoportvezetői beosztásomat, hanem a saját képességeim és érdemeim okán. De térjünk is a tárgyra! Mint bizonyára értesült róla, véget kívánunk vetni a kivégzések terén uralkodó káosznak az országban. Mégis csak impertinencia a halálraítéltekkel szemben, hogy csak úgy, mindenféle szedett-vedett módon vetünk véget az életüknek.

                Büszkén nézett a szűz szemébe, hisz alig két hete hallotta ezt a szót, amit aztán egy hétig tanult. És most végre használhatta is! Johanna még mindig értetlenül figyelt, hogy mit is akar ez az ember tőle.

                Tehát! Ön lesz az első, akit az új Nemzeti Kivégzési Terv alapján küldünk a lángokba. A terv elkészítésekor meghallgattuk az egyház véleményét, hogy szerintük mely fának a legnagyobb a lélektisztító hatásfoka. A király mellett működő tanács döntött az ítéletvégrehajtásra leginkább alkalmas időpontról és helyszínről. Ezen elvek mellett a befizetendő adókból leírható a bitófák, kínpadok, szégyenfalak támogatása. A nevelő jelleget koncertekkel, előadásokkal fogjuk biztosítani. Széleskörű vitára bocsájtottuk a tervezetet, melyből természetesen kizártuk a hóhér és borbély céhek képviselőit. A maradi, feladatorientált (ismét egy félmosoly) véleményeikkel csak akadályozták volna a nevelő és egyben szórakoztató kivitelezések lehetőségét. Így az ön kivégzését a helyi hentes és mészáros céh által finanszírozott hatalmas lelátókkal övezett arénában tartjuk este hatkor, a naplementében. A felvezető és hangulatfokozó koncertet egy koszorús költőnk Acacius adja elő lant kísérettel. Száraz akác helyett nedves fenyőt használunk, így is harcolva a globális felmelegedés ellen. Mivel a harc önnek is fontos volt, ezért ezt érezze megtiszteltetésnek.

                Johanna a meglepetéstől szólni sem tudott, csak remegett az ajka, amit Rosemontagne hálának vélt. Ezért megelégedetten távozott.

                A kivégzésre hatalmas tömeg gyűlt össze. Acacius koncertje hangulatos volt, bár kicsit hímsoviniszta. Még a fellépés vége előtt a király gratulált, míg a költő egyik fő mecénása, a hírvivő lovasok egyesülete, azonnal megvont minden támogatást.

Johannát a máglyára vezették. Az oszlop, melyhez odakötözték, háromszor kidőlt, két bámészkodót agyoncsapva. A lángokat egy szabadnapos tűzoltónak kellett volna meggyújtani, de a vizes fa csak füstölt, nem égett. A narrátor közben azt hajtogatta, hogy ne hallgassunk a belőlünk áradó hangokra, inkább a falragaszokból tájékozódjunk.

                Johanna végül füstmérgezésben tért meg teremtőjéhez. A király hatalmas sikerként könyvelte el az új Nemzeti Kivégzési Tervet, és kötelezővé tette annak bevezetését, annyi módosítással, hogy ezek után a halálraítélttel meg kell téríttetni a fa árát.

                           SzaPe