Dzsesszika és párja az ifjú Alehandró kéz a kézben sétáltak a Balaton partján. A Keszthelyi hegység mögött lebukó nap vörösre festette a felhők alját. Langymeleg szellő csiklandozta csupasz karjukat, ahogy átölelték egymást. A parti bazársor felől halk zene szólt, miközben kolbász és vattacukor illata csiklandozta az orrukat.

            Leültek egy padra, és összebújva tervezték a jövőjüket. A szerelem érezhetően vibrált körülöttük. A mellettük sétálók is elérzékenyülten, mosolyogva mentek tovább.

           Ahogy lassan besötétedett, még jobban összebújtak, és beszélgetés közben elrévedve nézték az égbolton egymás után megjelenő csillagokat.

          Ahogy beszélgettek, egyre több pillangót éreztek már a gyomrukban, miközben nem tudtak betelni egymás ajkának mézédes ízével.

          Miközben becézgették, simogatták egymást, Dzsesszika észrevett egy hullócsillagot.

• Nézd Alehandró! Hullócsillag. Kívánjunk valamit, de mond el, mert akkor nem teljesül!

A ki nem mondott kívánság, tovább fokozta a szerelmüket, hogy együtt lehessenek, és beteljesedjen.

6 hónappal korábban

                Iván Kozirev űrhajós mogorván ült a Nemzetközi űrállomás eldugott vécéjén. Lehet, hogy valamelyik étel volt romlott, lehet, hogy a hír, miszerint újabb 3 hónap mire le tudják vinni a földre, vagy valami vírus okozta, de hasmenése volt.

                Miután végzett, látta, hogy a tároló tartály megtelt, ezért az összetömörített székletet kilőtte az űrbe, ahol az mindjárt sziklakeménységűre fagyott.

                Iván kinézett az ablakon, ahol látta, ahogy a kis szikla lassan távolodni kezd, és elkezd süllyedni a háttérben kéklő föld felé. Ezzel a látvánnyal sosem tudott betelni. Most is úgy gyönyörködött benne, hogy tudomást sem vett a gyomrában folyó küzdelemről.

                A lassan süllyedő excrementum valahol Pécs felett lépett be a légkörbe, ahol hirtelen felizzva elégett!

                       SzaPe