Hagried megtapogatta szíve felett az kövecskét. Sok vér tapadt már hozzá, de nála jó kezekben van. Lassan vonatra száll a 9 ¾-k vágányon és irány Roxfort. Átadja Dumbledorenak és végre játszhat az ő kis Selymeskéjével. Utána megfuttatja majd a kutyát is. Megigazította a kabátját, és kissé mérgesen vette észre, hogy van egy vágás az ujján. Az előbbi három ninjából az egyiknek mégis sikerült egy kis vágást ejtenie rajta. Benyúlt az inge alá, de sebet nem érzett. Amatőrök! Gondolta. A Csecsenek! Az igen. Azok profik. Nem tehetnek róla, hogy nem fogja a golyó. Amikor meg közel vannak? Minél keményebb valami, annál jobban törik.

                Lekevert egy pofont annak a jólfésült Olasznak, aki megsértette az intim szféráját és tovább sétált. Lassan az állomásra ért. Megkereste a 9. vágányt. Megállt az oszlop előtt, körülnézett és határozottan előre lépett.

                Azzal a lendülettel szétfröccsent a hatalmas tehénlepény, amit méretes csizmájával pont telibe talált. Még a nadrágjára is került a természet éltető erejéből. A legyek sértődötten zümmögtek körülötte. Pont az ebédjüket szakította félbe. Erről eszébe jutott, hogy az előbb már mekkorát kordult a gyomra. Belenyúlt a tarisznyájába, de abban csak egy darab kő volt. Keresek egy balekot, aztán megint csinálok egy jó magyaros gulyást. De most csipetkét is rakok bele. Olyan jó nagyokat.

                Felnézett és látott egy szép, rendezett portát. Kicsit furcsa volt a rengeteg párhuzamos meg merőleges, de nem érdekelte. A ház előtt idősebb nő állt, talpig feketében. Felcsillant a szeme! Megvan a balek! Odament és illedelmesen köszönt:

• Adj Isten szépasszony! Obsitos baka vagyok, aki hazafelé tart. Szeretnék kérni egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol alszom.

Az asszony végigmérte. A tekintetétől a baka hátán maratont futott a hideg.

• Neked is öcsém. Gonosz Mostoha vagyok. A járási hivatal nyugalmazott gyámügyi előadója. Mit szeretnél? Amott van a közkút, amott meg a dögkút. A szomszéd falu meg Úrkut, ott van fogadó.
• Köszönöm a jóságát, szeretném is mindjárt meghálálni. Van nekem az ízes beszédem mellé egy ízes kövem is. Ezzel a kővel én olyan levest rittyentek, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána.
• Hát azt kétlem, mert az a bamba uram – Isten nyugtassa – egyszer szüretkor levágta a kicsit. Így már csak kilencet tudnék. A tízedikért nem fogom a trágyadombot felforgatni, de ha te nyalogatni akarod, lelked rajta.

A baka hirtelen nem tudta eldönteni, hogy kordult vagy fordult a gyomra. De mindegy is. Át kell lépni rajta! Majd nagyot ugrott egy lócitrom felett.

• No! Instállom. Kérnék egy fazekat vízzel! Mellé répát, egy kis disznócombot, zellert meg ami zöldség van. Egy kis liszt meg egy tojás is jó lenne!

Az öregasszony mindent odakészített a sparhelt mellé. A baka beletette a követ a vízbe és feltette a tűzhelyre. Ahogy elkezdett forrni, beleszórta a feldarabolt húst, amik egyből arannyá változtak, ahogy a kőhöz értek. A baka nagyot nézett, de a gazdasszony sem volt rest. Felkapta a sodrófát és azzal ütötte a vendéget.

• Te pernahajder! Levest ígértél és aranyat csinálsz! Mit képzelsz te anyaszomorító. Hát szabad becsapni egy nyugalmazott állami tisztviselőt? Takarodj ki a köveddel, aranyaddal, mocskos pofáddal.

A baka felkapta a követ meg a tarisznyát és kirohant. Azonban a küszöbben elbotlott és pofával belecsapódott a lócitromba!

Ahogy elkezdett felkelni, egyszerre három nyelv nyalta végig az arcát. A melléhez kapott. Ott volt a kő, amivel elrohant Dumbledore-hoz.

                                 SzaPe

Meseország rendőrségi archívumából

                Szolgálatom teljesítése során November 11-én a Márton napi sokadalomban teljesítettem rendezvény biztosítói szolgálatot. 14 óra 21 perckor észleltem, hogy a Fő téren hirtelen kialakult csoportosulás tapasztalható, melyből segélykérés, káromkodás, hallható. Közelebb érve észleltem, hogy egy fiatal személy pálcával ütlegeli, egy autó ablakon behajolt idősebb férfi alfelét, miközben egy liba ugrál a jármű tetején.

Azonnal felszólítottam a személyt tevékenységének befejezésére. Mivel erre nem volt hajlandó, ezért a Rendőrségi Tv. 49.§(1)bek. a pontja alapján rendőrbotot alkalmaztam majd a 48.§.(1) bek. alapján megbilincseltem.

Mivel a helyszínen lévő liba folyamatosan támadott, ezért azt egy a helyszínen sülteket árusító személynek átadtam, hogy 14 napra helyezze karanténba, és biztosítsa az ÁNTSZ hatósági állatorvosának a vizsgálat lehetőségét.

A sértetthez mentőt hívtam. Annak kiérkeztéig igazoltattam és meghallgattam. Nevezett Döbrögi elmondta, hogy egy libatartási nézeteltérés okán bántalmazta immár harmadszor az elkövető. Először építőipari vállalkozónak adta ki magát, és akkor az elvállalt munka elvégzése helyett 25 ütést mért egyenlő arányban a jobb és bal farpofáira. Következő alkalommal homeopátiás szakembernek adta ki magát. A hatószer megfelelő hígítása helyett ismét 25 botütést helyezett az ülő testrészére, mellyen ezt a tevékenységet elvégezni amúgy képtelen volt. Ezt követően már megfelelő személyvédelemmel ment ki a lakóingatlanból közterületre. Ám csalárd módon a testőröket eltávolította mellőle, és így kezdett megint a bántalmazásba. Elmondta továbbá, hogy a liba mindig a helyszínen tartózkodott, és a cselekmény befejeztével az elkövető egy farktollat kitépett és a helyszínen hagyta.

A sérültet a mentőknek átadtam, akik a helyi kórház SBO-ra szállították sebtoilette-re, utókezelésre.

Az elkövetőt a Rtv. 33.§.(1)bek a. pont alapján elfogtam és a kapitányságra előállítottam.

Nevezettet igazoltattam. Megállapítottam, hogy Libás Mátyás fiatalkorú az elkövető. A gyámügyet értesítettem. Gonosz Mostoha gyámügyi előadó jelenlétében a gyanúsítottat meghallgattam, aki elmondta, hogy a sértett részére bértartásban tenyésztett libát, ám a kialkudott bért részére nem fizette meg, hanem a testőrsége tagjaival megverette. Ezért megfogadta, hogy háromszor adja vissza ezt Döbröginek. Közölte továbbá, hogy azért nem fordult a hatóságokhoz, mert nem bízott azok pártatlanságában.

Elmondta, hogy valóban építőipari vállalkozóként és homeopátiás szakemberként került a sértett közvetlen közelébe, bár ezek végzésére engedéllyel nem rendelkezik. Elmondta, hogy a hihetőség miatt e tevékenységeket valóban végezte is, bár csak alap szinten.

Közöltem vele, hogy testi sértésért, önbíráskodásért, állatkínzásért, kontárkodásért és kuruzslásért feljelentést teszek ellene. Mivel ezek után hangoskodni kezdett és megfenyegetett, hogy az általam mért ütéseket háromszor adja vissza, az ügyeletes tiszt elrendelte a közbiztonsági őrizetbe vételét a bűnismétlés veszélye miatt.

Jelentésemet tudomásul vétel végett megteszem

                                 SzaPe

                Csendben állok az ajtó elött. Mellettem a kollégám, de sajnos most a főszerep reám hárul. Pedig szívesen átadnám. Bentről beszélgetés, halk nevetés zaja szűrődik ki. Nézem a csengő gombját. Meg kellene nyomni, de próbálom elodázni. Emlékek rémlenek fel:

                Amikor egy baleset helyszínén a mentőskollégával közösen terítettük le a testet. A sors könyvében egy fejezet végére a fekete fólia hangos zizegésével tettük ki a pontot.

                Amikor a vasúton saját akaratából mondta valaki, hogy nem bírom tovább és a vonat elé ült.

                Amikor mentősként hiába próbáltuk erőnkön felül, már-már a csoda határait feszegetve visszahozni az életet a testbe.

                Az idő lelassul, s minden tragédia egyszerre jelenik meg az agyam vetítővásznán. Morta! Miért vagy ily kegyetlen? Hogyan döntesz a sorsokról? Ki érti az okokat, a miérteket? Sajnos nem tudom.

                Állok az ajtó elött. Hátam mögött az ügyeletes orvos megköszörüli a torkát, és csendesen mondja: „kezdjük”! Felriadok a gondolataimból és megnyomom a csengő gombját. Bent elhal a beszélgetés, majd nyílik az ajtó. Egy hölgy, szája sarkában még ott a mosoly. Ahogy meglát, elkomorul az arca.

                Tisztelgek, bemutatkozom és mondom, hogy kit keresek. Válaszol, hogy Ő az. Halkan kérdezem, hogy van-e egy … nevű lánya? Remegő hangú válasz: igen. Sapkámat leveszem.

                És most jön ami szinte lehetetlen: „Asszonyom, gyermeke ma kora délután közlekedési balesetben elhunyt. Fogadja őszinte részvétem”.  Még belenézek a reményvesztett szempárba. Még el sem jutott a tudatáig, hogy mit mondtam. Önkéntelen kérdések szakadnak fel: Hogyan? Biztos? Rövid válaszok, mégegyszer részvétnyilvánítás és átadom a terepet az orvosnak.

                Lassan megyünk a járőrautóhoz. Kavarognak a gondolataim. Lehet-e ezt a részét a munkánknak jól csinálni? Hogyan kellett volna, esetleg másként?

                Sokan kérdezték már, hogy mit csinál a rendőr az állampolgárok felesleges zaklatásán kívül?  Hát, ezt is. És abban is bízik, ha a bírsággal, feljelentéssel egy ilyen feladatot el lehet kerülni, már megérte. Akkor már nem érdekel, hogy ki, mit gondol róla!

                  SzaPe

                Rózsahegyi Vladimír, született Rosenberg Manó nem tudott mit kezdeni a reá szakadt rengeteg idővel, amit a karantén hozott. Eleinte megpróbálta hazavinni a munkát, de amikor a home office okán, hazavitte a titkárnőjét, és elvonult vele a hálószobába, a felesége véget vetett a házi aktatologatásnak. Így aztán megismerte azt a csinos, intelligens asszonyt, akivel a hétköznapokat töltötte. Egyre többet beszélgettek, és a végén annyira belehabarodott a feleségébe, hogy szakított a szeretőjével. Az esti csevegések, nem csak magukról, hanem családi történetekről is szóltak. Elmerengve emlékeztek vissza, a régi szép időkre. Amikor felhangzott a jelszó: „mindenki hozzon még egy embert”! Nem értette, mi volt a baj azzal, hogy ő, nagyapja elbeszéléseiből kiindulva, fegyverrel terelt egy általa kommunistának tartott személyt a pártirodába. Tudta, hogy az, hisz egy KISZ alapszervezetben voltak tagok. Ott, ahol Ő titkárként agitált.

                Egy délután felment a padlásra és talált két ládát. Felnyitotta őket, és mindegyikből előkerült egy egyenruha. Az egyik Nyilas, a másik ÁVO-s. Kezdett neki rémleni, hogy az Ő apja kommunista volt, míg a felesége édesapja nyilas. A két család már régóta ismerte egymást. Először a felesége apja jelentette fel az öreg Rosenberget, majd mindjárt ki is kísérte a Duna partra. Mivel az öreg Nemzetthy olyan kancsal volt, hogy, ha sírt, hátán folyt a könnye, elhibázta a szomszédot, így az életben maradt. Aztán az öreg Rosenberg vitte el feljelentőjét, hogy két év múlva cellatársak legyenek. 56-ban a ház előtt egymást lőtték, a gyerekek meg az ablakból nézték. Aztán megint cellatársak lettek egy évre.  Később hol az egyik, hol a másik került vezető beosztásba. Mikor melyik név csengett jobban. A gyerekek együtt voltak Úttörők, KISZ-tagok, majd FIDESZ-tagok.

                Rózsahegyi közben ledoktorált jogból és hol az MSZP-nek, hol a Kisgazdáknak, hol az SZDSZ-nek vállalt képviseletet. Az elveihez mindvégig hű maradt. Akár Péter, akár Pál fogadta fel, Ő azt nézte, hogy honnan csurran több a zsebébe.

                De most, hogy ennyi szabadideje lett, szeretett volna bekerülni a történelemkönyvekbe. Sokáig gondolkozott, hogy mi lehet, amivel megvalósíthatja eme bakancslistás tervét. Aztán az egyik ládában talált egy térképet. Ahogy nézegette, feltűnt neki, hogy Keszthely még Veszprém megyéhez tartozott. Felvidult, hisz manapság a revizionista frázispuffogtatás jól jövedelmező foglalatosság.

                El is kezdte gyorsan a tervezést és megvalósítást! Először térképeket, tanácsi határozatokat, telekkönyvi kivonatokat keresgélt. Majd néhány keszthelyi lakossal megállapodott, hogy kis anyagi ellenszolgáltatásért kezdjenek tüntetni, petíciókat írni a Veszprém megyéhez való visszacsatolásért. Az egésznek, természetesen Ő lett a szószólója, és rengeteg média szereplést is vállalt online.

                Hamar híre ment a követelésnek. Rózsahegyi unokatestvére Nemzetthy Anton ellenmozgalmat indított, és Balatonfüredig Zala megyéhez akarta csatoltatni a tópartot. Erről rengeteg régi irat és oklevél is tanúskodott. A csatolgatási igények lassan országos méreteket kezdtek ölteni, és ahogy várható volt, megjelentek a nemzetiségi viszályok. Csehbánya és Németbánya közé határ zárat telepítettek aknamezővel, szögesdrótokkal. Magyarpolány Ellenőrző Áteresztő Pontot állított fel, bevezette az eurót és saját, német nyelvű útlevelet bocsájtott ki. Rajka fő utcáját átkeresztelték Jelasics utcára. Beloiannisz község határát kitáblázták, majd elszakadtak Magyarországtól és létrehozták az önálló Görög Népköztársaságot. A nemzetközi revíziós törekvések is erősödtek. Kijev igényt tartott Zalavár községre, Ciril és Metod a Szlávok apostolai okán, akik itt végezték hittérítő tevékenységüket. A törökök kártérítést követeltek úgy anyagi, mint nem vagyoni veszteségeikért. Kimutatták, hogy 150 év alatt mennyi beruházást hajtottak végre, ezek elmaradt haszna mennyi. Illetve mennyi emberük halt meg a szerintük jogtalan támadásokban, hisz, amit egyszer elfoglaltak, az már az övék. Valamint bírálták a Magyar árvaellátási rendszert, mert, ha megnyithatnák a janicsárképző iskoláikat, sokkal emberségesebb bánásmódban részesülnének a gyerekek.

                Rózsahegyi elszörnyedt a megállíthatatlan folyamat láttán, és úgy döntött küzdeni fog az ősi Magyar föld minden négyzetméteréért. Amikor ezt elmondta a minisztériumban, kapott egy repülőjegyet Mongóliába, hogy ott tüntessen.

                          SzaPe

                   Van az úgy, hogy az ember unatkozik. A Honvédségnél ennek elkerülése érdekében találták ki az „irányított szabadidő”-t. Ilyenkor az ember azt csinálhatott, amit akart, feltéve, ha azt akarta, amit parancsba adtak.

Gyakorló parancsnokként én is felismertem ennek rém egyszerű okát. Ha a katona nem csinál semmit, akkor leül. Ha leül, akkor le is fekszik. Ha lefekszik, akkor elalszik. Ha elalszik, akkor nőkről álmodik. Márpedig az a katona, aki épp nőkről álmodik, nem hadrafogható. Ez a jobbik eset, mert igaz, hogy nem hadrafogható, de legalább magában és másokban nem tesz kárt. Ha viszont elkezd gondolkozni, az már más tészta. Gondolkozik a miérteken, a mi lehet ott, vele, nélküle és egyéb szóösszetételeken, akkor annak rendkívüli esemény a következménye.

Ha meg csoportosan nem csinálnak semmit, olyankor jönnek a gyengébb, erősebb kitolások, ugratások, „szívatások”. Ha csak csajkában, villanyrezsón csigapörköltet csinálnak, mint ahogy suliban mi is tettük, az egy jó poén. Ha a szunyókáló társunk kabátját hozzávarjuk az ágyat borító lópokróchoz (hálótermi takaró), azon mi nevetünk, szegény Princ, már kevésbé. Vagy amikor az Okucani segélyhely állományába tartozó, szintén ebéd utáni sziesztát tartó Pali barátom takarója alá bevezettem a teával félig töltött vizeletgyűjtő zsák csövét, majd minden arra járót beinvitáltam, hogy nézzék, lustaságból bekatéterezte magát, hogy ne kelljen kimennie vécére. Ébredés után nem értette, hogy miért röhög mindenki, akivel találkozott. Aztán valaki elmondta. Szerencsére nem tartózkodtam a közelben.

                Szóval ezek elmentek tréfának. De egyszer sikerült összehoznom azt az akkor viccesnek gondolt történést, amire nem vagyok büszke. Bár szerencsére, azóta nevetünk rajta.

                Vasárnapi mentős szolgálat az esetkocsin. Autó rendben, ápolóval közösen minden feltöltve, elrendezve. Szerencsére nem kell menni sehová. A szállítókocsi a világvégén, mentőtiszt a szobájában, szolgálatvezető kollegina íróasztalánál az egész heti menetlevél termést rendezi, fűzi le elmélyülten. Ápoló kollégával jókat nevetünk, élvezzük a napsütést, nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Először újságból csákó hajtogatás, Betadinnal kidíszítve, gézből bojt a végén. Kolléga, mint Napóleon, mellénybe dugott kézzel jár- kel. A szolgálatvezetőihez érve nézem, ahogy az ifjú kollegina elmélyülten birkózik a papírhalommal. Nekem felvillan az agyamban a gonoszság lámpa. Cipőfűző! Csendben négykézlábra ereszkedem, majd a kiképzés során belénk sulykolt mozdulatokkal megközelítem. A széke alatt hasalva Rodolfót megszégyenítő technikával összekötöm a cipőfűzőit, majd a jól végzett munka örömével visszavonulok. Ajtóban felállok és várom a fejleményeket.

                Kis idő múlva kollegina elkezd felállni. A forgószéket hátra tolja. Ekkor az agyam elkezd osztani-szorozni és villog a vészjelző, baj lesz! Kollegina próbál fordulni, de ezt az összekötött fűzők megakadályozzák. A kivitelezés 10 pontos. Gyönyörű az ív, kéztartás szabályosan széttárt, arcon az előírt pánik. Az ív végén talajfogás az asztal alatt. Szerencsére nagy a hely, nem üti be a fejét. Ha bújócskáznánk, akkor sem tudna olyan szépen elbújni, ahogy a rendelkezésre álló helyre behajtogatta magát. A használt kifejezésekkel Kazinczy díjat biztosan nem nyerne, de hozza a statisztikát, kb. 5 percig szóismétlés nélkül káromkodik és szid.  

                Ő nem nevet. Bevallom én sem. Az esés közben rájöttem, hogy ez nem volt jó vicc. Sőt! Kibontotta a cipőfűzőket, közben én sok minden voltam, de nagyságos úr nem. Próbáltam bocsánatot kérni, de valahogy nem nagyon akart békélni. Amit meg is értek.

                Jó fél év elteltével állt velem szóba. Kb. 1 év után tudott mosolyogni. Ma már szent a béke. De itt jöttem rá sokadszor, hogy az unalom olyan, mint a harag. Nem jó tanácsadó.

                                       SzaPe

   Most, hogy már bizonyos az Iskola őri szolgálat bevezetése, elgondolkoztam, hogy mi lesz, ha már az óvódákba is bevezetik a rendszert. Lelki szemeim előtt megjelent a hírek, ifjúsági változata:

Nemzetközi hírek:

• A Maci és Csiga csoportok között fennálló területi vita, a rugós kutya annektálása érdekében tegnapra nyílt konfliktushoz vezetett. A Maci csoportos Dömper a homokozóban fellökte a Csiga csoportba tartozó Pöttyös labdát. Pöttyös labda, az óvónéni segítségét kérte, aki kijelentette, hogy a rugós kutya minden gyereké, és ennek érvényt is szerez. Az óvónéni közvetítésével Dömper és Pöttyös labda kezet fogtak, majd amikor az óvónéni nem látta, lelökték a Margaréta csoportos Dinnyét a rugós kutyáról.
• A héten 4 gyereknek volt születésnapja az óvódában. Az igazgató néni mindegyiknek adott egy szelet csokit.
• A Maci csoportban elfogyott az uzsonnára kapott kakaó. A sírás elkerülése érdekében a Katica csoport rendkívüli segélyként átadott egy kancsó kakaót, melyre náluk nem volt kereslet.

Belföldi hírek:

• A Katica csoportban átadták a felújított játékos polcot. Az avatáson két új könyvvel és egy új labdával is meglepték a gyerekeket.
• A Margaréta csoport vécéjében egy, a mosdókagylóba helyezett zokni miatt árvíz keletkezett. A helyszínre nagy erőkkel érkező dadus a katasztrófa helyzetet a zokni eltávolításával megszüntette.
• A Maci csoportos Kisvonat előre tervezett orvosi vizsgálaton vett részt. Az esemény során Kisvonat egy szurit is kapott, melyet hősiesen, némi pityergéssel tűrt. A doktornéni „mire katona leszel, el is felejted” szavakkal próbált kedveskedni. Nem tudta, hogy Kisvonat született pacifista.

Közlekedés:

• Ma délelőtt, a homokozó melletti beton placcon, egy nyuszi motor elütötte az ugrálókötelező Tulipánt. A motoros a helyszínről segítségnyújtás nélkül távozott. A mentés és helyszínelés idejére a forgalmat a mászóka felé terelték. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a balesetet okozó járművet a Maci csoportos Dömper vezette. Mivel az elkövető, többszörösen visszaeső, ezért az óvónéni a járművet azonnal elkobozta, és Dömpert a rugós kutyán való hintázásra ítélte.
• Délután, fűnyírás miatt a szülők csak a nagykapun közlekedhetnek. Az esetleges összeütközések miatt a saroknál való befordulásnál tessék fokozottan figyelni.

Bulvár:

• A Margaréta csoportos Gyertya, új szoknyát kapott, melyet a délelőtti játék során a többi gyereknek, intenzív pörgéssel mutatott meg.
• A Maci csoportos Autó meghúzta a Margaréta csoportos Napocska haját. A dolog pikantériája, hogy Autó a múlt héten még a szintén Margaréta csoportos Masni haját szórta tele homokkal.

Bűnügy:

• a Margaréta csoportos Fáklya széttaposta a szintén Margaréta csoportos Katica homoksütijét. Az óvónénik haladéktalanul megdorgálták a garázdát, és új „sütit” készíttettek Fáklyával.
• A Maci csoportos Dömper, elbújt a kerítés melletti bokrokban, és az arrafelé sétáló Margaréta csoportos Halacskát, a bokorból kiugorva, hangos, huhú, felkiáltással megijesztette. A sértett Halacska a meglepetéstől majdnem elsírta magát.

Szóval, valahogy így képzelem a jövőt.

                               SzaPe

           Szent Péter a karjában tartott Bischon havanese kiskutyával megállt az ajtó előtt. Még megvakarta a kutyus állát majd kopogásra emelte a karját, de bentről már hallatszott is az érces hang.

• Bújj be!

Péter mindig megijedt picit, mert elfelejtette, hogy a főnöke mindent tud. Belépett az irodába, ahol az Úr lábát az asztalon pihentetve kényelmes székéből nézte a monitort.

• Mondd Petya, mit hoztál?

Péter az asztalhoz lépett és a kutyát letéve már mondta is.

• A Lucifer vezette evolúciós részlegünk új, sikergyanús fejlesztése.

Az Úr érdeklődve vette a kezébe a kis szőrgombolyagot. Az megnyalta a kezét és vakkantott egyet. Isten mindjárt elmosolyodott és elkezdte vakarni a kutya füle tövét, mire hálás csaholás volt a reakció.

• Mondd már Péter, mi ez?
• Ez, a vadonélő farkasból szelekciós génmódosítás által létrehozott emlős.
• Mi az a farkas?
• Egy falkában élő ragadozó emlős, fejlett szociális érzékekkel.
• Ez jó. Nyugodtan gyártásba adhatod! De ezt te is tudtad, miért hoztad ide nekem?

És megint megsimogatta az immár ölébe fészkelt ebet.

• Mert van egy kis gond!
• Gond?
• Sajnos, nem kompatibilis a földet jelenleg uraló hüllőkkel.
• A dínókra gondolsz?

Az Úr megsimogatta a kutyust, majd Péterhez fordult.

• Kérlek, menj oda a páncélszekrényhez. Van benne egy piros boríték „Armageddon” felirattal. Fogd, és hajtsátok végre az abban foglaltakat.

                Másnap a dínók félelemmel vegyes érdeklődéssel figyelték a horizonton feltűnő gyorsan közeledő gömböt.

                      SzaPe

              Isten nyugodtan állt a tervező asztal előtt és nézegette a jegyzeteit. Már volt ég, föld, nappal éjszaka. Most épp az értelmesnek mondott teremtményt próbálta megalkotni. Mivel már túl volt az idő megalkotásán, melyről sokat konzultált Stephen Hawkinggal, tudta, hogy az ember nagyon kotnyeles lesz. Mivel tisztában volt a saját korlátaival, nem akarta, hogy a teremtménye önhitten azt gondolja, mindent tud.

                Ezen gondolkodott, és nem tudta mivel biztosítsa be, hogy az ember mindig olyan falakba ütközzön, amit nem tud észérvekkel lebontani.

• Ha mindent tudna, akkor önhitt lenne. Ha mindenre a hit lenne a válasz, akkor meg én nem szórakoznék

mondta a frissen alkotott macskájának. A macska szótlanul a lábához dörgölőzött.

• Neked adom a dorombolás képességét. Vizsgálhatnak ahogy akarnak, nem fogják tudni miért és hogyan csinálod!

és látta, hogy a dorombolás jó. Ennek már örült, de kevésnek találta.

• Mit rejtsek még el?

kérdezte cicót. De az csak lépett kettőt és levizelte a lábát. Ezen annyira meglepődött, hogy mindjárt megfagyasztotta a macskát.

• Ez nem rossz! – nevetett fel – A meleg víz fagyjon gyorsabban, mint a hideg! Na fizikuskáim, ezt magyarázzátok meg! Aztán, ha eleget tapogatóztok a sötétben – hirtelen megint nevetett – akkor keressétek az anyagot, ami az univerzumot alkotja.

és Isten megalkotá a sötét anyagot. És látá, hogy az jó, és nevetett egyett.

Ahogy jókedvében fordult egyet, levert egy poharat. Az széttört és megvágta az ujját. Ahogy szivárgott belőle a vér, elkezdett motyogni.

• Az én képmásomra? Akkor figyeljetek pupákok!

A tervrajzok fölé görnyedve már írta is. 4 féle vércsoport.

És látta, hogy a vércsoport is egy jó poén!

• Mit is csináljak még?

Aztán a térképre nézve látott egy nagy ürességet.

• Ide tervezek egy kontinenst. Tele mindenféle cuki, de fura állattal. Na jó, meg mindenféle olyannal, ami ronda, és tele van gyilkos méreggel. Ha megenni nem is tudja az embert, legalább megölni tudja. Ó, és a legjobb! Egy olyan állat, aminek 7 nyakcsigolyája legyen mint a zsiráfnak vagy az egérnek. De tojással szaporodjon! Elevenszülő emlős? Na, erre varrjatok gombot!

A nevetéstől már folytak a könnyei.

• Ez a teremtés igazán nagy buli. Jól kitalált evolúció? Akkor legyen például mamut!

Mivel elfáradt a jobb keze, átvette a ceruzát a balba.

• Ez is tök jó!

kiáltott fel.

• Legyenek jobb és bal kezesek. Na jó, néhányan mindkettőt tudják használni. Had csodálkozzanak. De, hogy mi is okozza? Az marad az én titkom.

                Így folytatódott a teremtés. De a végén még odaszúrta, hogy a hét első napja legyen a vasárnap!

                                  SzaPe

                Lucifer idegesen vetette bele magát a kénkőfüsttel körbelebegett trónjába.

• Elegem van az emberekből. Elegem van abból, hogy a saját gyengeségeikért engem okolnak. A Vatikáni szentté avató tárgyalásokon hiába mond bármit az ügyvédem, nem fogadják el bizonyítékként. Persze! A Szent könyvük leírja, hogy Jézus hányszor járt a földön. Aztán, ha valaki elszív egy spanglit, és azt halucinálja, hogy valami hobóval találkozott, mindjárt szentté avatják.
• Uram! – Szólt Belzebúb a trónterembe lépve. – Itt vannak a legfrissebb adatok. Bár, a Te népszerűséged még mindig az egeket veri (egy halvány mosoly Lucifer ajkán) sajnos a pokol ázsiója 5 százalékpontot romlott.

Lucifer elgondolkozva ült le a trónjára. Majd vidámabb arccal fordult a tanácsadója felé.

• Taktikát váltunk. Teleplakátoljuk a földet. Például „Állítsuk meg A Vatikánt” vagy A Vatikáni szankciók tönkre tesznek minket” vagy „ Ne táncoljunk úgy, ahogy A Vatikánban fütyülnek”.
• Ez elég lesz?
• Nem hiszem! – gondolkozott el Lucifer – Felhasználjuk az ellenség fegyverét önmaguk ellen. – és kaján mosollyal fordult Belzebúb felé.
• Állíts fel és képezz ki egy fiatal ördögűzőkből álló csapatot!
• Tessék! – nézett értetlenűl a megszólított. – Ördögűzőket?
• De a feladatuk az lesz, hogy kiűzzék a gonosz papokat a gyerekekből. Ez majd olyan karaktergyilkosság hullámot indít el, ami után megroggyan az egyház ellenem irányuló kampánya.

                És Ferenc Pápa egyre több vizsgálatot rendelt el.

                                     SzaPe