Egyszer volt, hol nem volt, az Enns folyón innen, de még Bregenz városán sem túl, született egy kis bárány.

                Ez a bárány, bár négy lábbal látta meg a napvilágot, nagyon kezes kis jószág volt. De attól, hogy kezes volt, még nem lett kezeslábas. Bár, bio gyapjú ruhát hordott, a szőrme bundája miatt az állatvédők állandóan lekezelték.

                Egyszer ez a bárány eldöntötte, hogy saját kezébe veszi a sorsát. Legott vett egy vonatjegyet, melyet a zord kalauz lekezelt.

                A nagyvárosba érve kezéből kicsúsztak a dolgok. Egy kezeletlen beteg ember, aki vegyszerekkel kezelte a növényeit, kezeskedett, hogy kezébe veszi az életét. Ám ehhez kezesnek hívta barinkat, hogy kéz alatt vehessen egy kézi váltós autót. A kis bárány így lett megint kezes, de kézelőgombot hordani mégsem tudott.

                A bárány, hogy valamiből megéljen, kézműveskedésre adta a fejét. Keze híjján a manufaktúra csődbe ment, így fiatal élte végén, bekeccsé lett.

Egyszer Lábatlanban, október 8-án született egy lábasfejű.

Nyolc lábával octopus lett nem lábasjószág.

Testvéreivel egy ágyban, lábtól-fejtől aludtak.

Ahogy nődögélt folyton a lábasok közt lábatlankodott.

Mikor lába már egy lábnyi volt, a saját lábára állt.

Nem volt ő már láb alatt, hisz messze haladt.

Egy reggelen a reggelijének lába kélt.

Ahogy kereste eledelét, a lábával kőbe rúgott.

Amíg lábadozott folyton Bubót dúdolt.

Lábára lábtyűt húzni nem tudott, ezért csak zoknit hordott.

Ám egy reggel bal lábbal kelt, s menten felfázott.

A történetem ennyi volt, több lépésre nem jutott.

                Kárpáthy Veronika lánya, aki a keresztségben szintén a Veronika nevet kapta, sok év után jött Magyarországra. Valamikor Apja rokonainál élt Franciaországban. Angolul és Franciául anyanyelvi szinten beszélt, ám a magyart csak törte.

Ahogy autójával áthajtott a soproni határátkelőhely kietlen épületei között, szíve hevesen dobbant. A föld, ahol az anyja élt. Előbb megnézi a Balatont, aztán irány Pest. Józsefvárosban megkeresi a ház és a cukrászda helyét, ahol az anyja felnőtt.

                Így elgondolkozva autózott, mígnem az elkerülő út egyik körforgalmához ért. Ott felcsillant a szeme, hogy milyen figyelmes ország ez, két rendes sávot is adnak a kerékpárosoknak. De, mindjárt a fékre lépett, hisz a navigáció rávitte a kerékpárútra. Az meg sem fordult a fejében, hogy a hatóságok rossz táblát helyeztek ki.

A mögötte jövők elkezdtek dudálni, villogtatni, hogy haladjon már. A feltorlódott forgalom miatt nem tudott visszafordulni. A kerékpárútra pedig nem akart ráhajtani. Egész életében a szabályok betartására nevelték. Felvette a telefont és tárcsázta a segélykérőt. A diszpécser nem is értette, hogy mi a probléma. Mondta, hogy semmi gond, nyugodtan menjen tovább, Ő is rendszeresen arra felé jár, ha Ausztriába megy. Vera nem volt hajlandó szabályt szegni, és nem értette, hogy egy hivatalos személy miképp buzdíthatja erre.  A diszpécser megígérte, hogy küld egy rendőrt.

                Hamarosan meg is érkezett a járőr. Eddigre viszont a sor vége már a Plázánál állt.

                Kovács XII József főtörzsőrmester, akit a kollégái, csak „Tucat”-nak becézték. Tucat megnézte a táblát, majd közölte Veronikával, hogy mióta Ő itt szolgál, azóta ez a tábla van itt. Igaz, hogy nem megfelelő, de ez van. Haladjon tovább.

Vera nem értette, miért buzdítja szabályszegésre a rendőr is. Kérte, hogy hívjanak egy felelős személyt a helyszínre. A sor már a határ előtti benzinkútnál állt. A rádióban bemondták, hogy hatalmas torlódás van, senki sem tudja az okát.

                Közben odaért a kapitányság közlekedésrendészeti alosztályának vezetője is. Ő szintén a továbbhaladást sürgette. Aztán megjelent a kapitány a polgármesterrel. Tanácstalanul nézték a táblát. Azonnal a helyszínre kérték a városüzemeltetés vezetőjét is

Az osztályvezető elmondta, hogy erre a táblára kapták az Uniós támogatást. Így lett lejelentve, ennek így kell maradnia. De a város másik oldalára szintén támogatásból építhetnek még egy elkerülőt, azt ki lehetne szabályosan táblázni.

                A polgármester inkább egy felüljárót javasolt, hisz onnan, mint térképre lehetne rátekinteni a városra. Nyaranta hídi vásárokat tarthatnának.

A sor vége már Eisenstadtnál járt. Ezért államközi válságstábot alapítottak. Az alapító okirat aláírására egy hetes ünnepséget szerveztek, melyre meghívták az uniós nagyköveteket, államfőket is.

A bizottság hat hónap alatt felmérte a lehetséges megoldásokat, és pályázatot írtak ki a megvalósításukra. Közben segélyszervezetek ételt, italt, takarókat osztottak a sorban rekedteknek.

                Az első díjat egy alagút kapta, melybe Honfoglalási jeleneteket festettek, faragtak volna. Közepén egy autós mozival. Sajnos a megvalósításához előbb egy hegyet kellett volna építeni, így csak a pénzdíjat adták ki rá.

A második díj egy körvasút lett, melyen Ro-La rendszerben, a járműveket felrakva kerülték volna ki a várost.

Érkezett pályázat egy Schwechat-Sármellék repülőjárat általi kerülőről is.

Szabó Géza pályázata szerint, aki a Közútkezelő munkatársa, elég lett volna egy 13-as villáskulcs, meglazítandó a táblát. Elfordítja 90 fokkal és minden mehet tovább. A tábla szabályos lesz. Aztán majd valamikor kitesznek helyette egy háromszögletű, „keresztező kerékpárforgalom” jelzőtáblát.

De mivel Ő alanyi jogon hülye, ezért a pályázatát elutasították.

                Így szegény Veronikát ott hagyták a tábla tövében. De mivel a szabadsága lejárt, ezért a körforgalomban visszafordult Ausztria felé és hazament.

             SzaPe

 Ötlet: Moldova György: Az eltörött csavar

                Egyszer volt, vagy nem, hanem van, de mindegy is. A Lajtán is meg a Kőrösön is innen élt egy király. Nagyon király volt, a már csak nevében fiatal uralkodó. Tudta is ezt mindenki a birodalom határain innen és túl. Hisz tett róla a jó sok plakát, amivel teleszórta a birodalmat.

                No, egyszer a birodalomba érkezett a gonosz hétfejű sárkány.  Először egy szurikáták által ásott alagúton próbált belopózni, de az éber birodalmi lépegető lefülelte. Ezután teljesen legálisan vett egy kötvényt, mellyel bizonyította, hogy nem gonosz, csak a kulturális identitása kissé más, mint amit ezen a tájon megszoktunk. Az, hogy szűzeket kívánt reggelizni, még jó is volt, mert legalább nem kiskorú fiúkra fájt a foga. Azokra ugyanis más vonalról volt nagy kereslet.

                Szóval az ötfejű sárkány, merthogy két fejét elkérték a kötvény árában. De megígérték neki, miszerint pár év, és hármat kap vissza helyette.

                Tehát az immár ötfejű sárkány elindult az országba, hogy reggelizzen. A király nagyon megrémült, hogy most aztán mi lesz, hisz megígérte, ha törik, ha szakad, a sárkány szűzeket ehet.

• Ide figyelj te emberem, miniszterem. Én megígértem, hogy a vendégünk szűzeket ehet, hisz az nem bűn! Tolerálnunk kell a különcségét. De, mivel eléggé kifogyott a készlet, téged bízlak meg, hogy ezt valahogy ismertesd a kedves vendéggel. Ha sikerrel jársz, kapsz egy arany körömreszelőt. Ha elbuksz, ami nem történhet meg, felemelem a fizetésed, és semmilyen jogkört sem hagyok nálad. Látod, hogy a múltkori bakidért egy igazi belgyógyászt neveztem ki az ispotályok korlátlan urának!
• Uram, és királyom! Életem, vagyonom kezedbe ajánlom! Az nem belgyógyász, hanem belügyminiszter. De mindegy is. Akire ránéz, az inkább vállal egy gyomortükrözést, mint egy átvilágítást. De a sárkánnyal van egy ötletem! Azt mondjuk neki, hogy az iskolákban lévő szűzeket megeheti. Az iskolák ugyan nyitva lesznek, de megkérjük a szülőket, hogy bár kötelező, a gyerekeket ne vigyék oda. Az igazgatóknak meg nem adjuk utasításba, hogy tekintsenek el a kötelező iskolába járás ellenőrzésétől, csak erősen ajánlottá tesszük a közösségi oldalamon. Az ötfejű meg mehet, senkit sem fog ott találni.

                Így történt, hogy úgy nyitottak ki az iskolák, hogy ki sem nyitottak!

Meseország rendőrségi archívumából

                Szolgálatom teljesítése során, December 05-én 22 óra 18 perckor Elvarázsolt falú,  Malom utca 36 szám alatti házánál észleltem, hogy egy légijármű ereszkedik a háztetőre. A jármű vezetője kiszállt, majd eltűnt a kéményben. Rádión értesítettem az ügyeletet, majd a kőkerítésen és a melléképület tetején keresztül feljutottam a légi járműhöz.

A jármű egy szánt formázott, mely elé hat rénszarvas volt fogva. Megállapítottam, hogy bár az egyik rénszarvas orra pirosan világított, a légi jármű az előírt pozíció és navigációs fényekkel nem rendelkezik.

A kéményből előbújó szakállas embert intézkedés alá vontam. Az igazoltatása során Mikulás névre kiállított okmányokkal igazolta magát. A légi jármű üzemeltetésére és vezetésére semmilyen okmányt átadni nem tudott. Felszólítottam, hogy a nála lévő zsákot nyissa ki! A zsákban rengeteg játék, élelmiszer és apróbb-nagyobb tárgy volt. A tárgyak eredetéről semmilyen számlát vagy igazoló iratot átadni nem tudott, ezért a Rendőrségi Tv. 33.§./a/ pontja alapján elfogtam és a kapitányságra előállítottam.

A rénszarvasok védelme érdekében kértem a helyi állatkert szakembereinek helyszínre küldését, hogy az állatkínzás folytatásának lehetőségét szüntessék meg. Az ügyelet értesítette a légirendészetet, akik az engedély nélkül átalakított és üzemeltetett eszközt lefoglalták és szakértői vizsgálat céljából elszállíttatták.

A Mikulás ruházatát átvizsgáltam, mely során egy könyvet találtam nála, melyben rengeteg név és lakcím volt feltalálható, mellettük különféle jelzésekkel. Kérdésemre elmondta, hogy a jó és rossz gyerekek listáját tartalmazza a könyv. Elmondta továbbá, hogy egy komoly manókból álló hacker csapat szedte össze az adatokat. GDPR szabályokról nem is hallott. Adatkezelésről az érintetteket nem tájékoztatták, tőlük erre engedélyük nincs. A zsákban lévő tárgyak ajándékok, azokat több kínai üzemből és csomagküldő honlapról rendelték. Természetesen számla nélkül, mert úgy azért mégis olcsóbb.

Az elfogás helyszínéről visszatérő bűnügyi technikusok elmondták, hogy a házban lakók semmilyen eltulajdonítást nem észleltek, de egy kerékpár és egy kiskutya volt a nappaliban. A Mikulás Hohoho! szavak kíséretében közölte, hogy Ő tette be oda a fellelt tárgyat és állatot. Felhívtam a figyelmét, hogy a nevetésével csak ront a helyzetén, mert immár két rendbeli állatkínzással gyanúsítom. Ugyanis elismerte, hogy a kutyát is a zsákban tartotta.

A lefoglalt tárgyakkal kapcsolatban értesítettem a NAV bűnügyi szolgálatát, akik a zsákban található tárgyakat jegyzőkönyvileg lefoglalták.

Az ügyeletes tiszt a Mikulást őrizetbe vette és kezdeményezte az előzetes letartóztatását pedofília, tiltott adatgyűjtés, légi közlekedés veszélyeztetése és állatkínzás bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt. A NAV nyomozói meggyanúsították vám orgazdaság, Áfa csalás elkövetésével.

Nevezettet orvosi vizsgálat után a helyi fogdán sérülésmentesen átadtam.

Jelentésemet tudomásul vétel végett megteszem

                              SzaPe

                A kis társaság békésen sétált az erdőben. Néha be-be kaptak egy-egy falatot, de inkább élvezték a tavaszi napsütés erejét. Halkan konzultáltak az erdő illatairól, a nővényekről és közben csodálták a természet sokszínűségét.

                Ám egyszer csak valami fura illat kezdett beférkőzni az orrokba. Eleinte még nem is akartak tudomást venni róla, de aztán a fertelmes szag egyre erősebbé vált. A társaság kezdett nyugtalankodni, aztán amikor meghallották az ágak reccsenését, a vezér parancsát meg sem várva futásnak eredtek.

                Vagy 200 méternyire kezdtek lassítani. Még kocogtak pár métert, mire kissé megnyugodva visszanéztek.

                A szag nem követte őket és már a zajokat sem hallották.

                A feszültséget levezetendő elkezdték tárgyalni, hogy mi is történhetett.

• Biztos megint valami vadállat.
• Igen! A múltkor is ránk gyújtották az erdőt.
• Tavaly meg közénk lőttek.
• És állandóan szemetelnek.
• Arról a fertelmes bűzről nem is beszélve, amit még két órával utánuk is lehet érezni. Nem is értem miért nem elég nekik az emberszag. Azt ismerjük. A pacsulijuktól meg felfordul a gyomrom. Legszívesebben nekik mennék olyankor.
• A múltkor békésen legelésztem, a kis gidám meg kb 50 méterre volt, amikor megjelentek. Azok az állatok, nem megsímogatták szegény picinyemet. Olyan büdös lett utána, hogy a közelébe sem tudtam menni. Ott pusztult szegény a bokor tövében.
• Elég legyen a sirámból! -mondta a csodás agancsos! Nem foglalkozunk ezekkel az állatokkal, próbáljuk élni a normál életünket!

                        SzaPe

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Magyar Műszaki Kontingens. Ez a kontingens a nem annyira messzi, de vérzivataros évek után önmagát kereső Bosznia Hercegovinában végezte a feladatai nagy részét.

                Történt egyszer, hogy az öreg SFOR műszaki főnök elrendelte egy vasúti oldalrakodó megépítését a kies Lukavac város még kiesebb vasútállomásán. No, fel is kerekedtek hát a derék hadfiak, hogy megépítsék azt a nevezetes oldalrakodót. Bekvártélyozták magukat a tuzlai repülőbázis sátraiba, ahonnan minden nap ki-lóerőlködtek a tett színhelyére.

Ahogy berendezkedtek a munkaterületen, s neki készültek a feladat végrehajtásának, jött ám az újabb parancs. Munka felfüggesztve, semmit ne csináljunk! Ezt nem kellett kétszer mondani, soha ennyire aktívan és morgások nélkül parancsot még nem teljesített katona.

                Munkaterületünkön az amerikai hadsereg, kialakított egy járőr ellátó logisztikai pontot. Ez egy nagyobb étkezősátor volt melegentartó és hűtő pultokkal, műanyag hordók a teljes Magyar alkoholmentes sör és gyümölcslé palettával. Két helybéli úriembernek az volt a feladata, hogy a hordók mindig tele legyenek itallal és jéggel. A pékárut reggel, a legalább 3 féle főtt ételt délben szervírozták. A jégkrémek garmadáját pedig folyamatosan pótólták, hisz a parancs végrehajtásának okán elég sok fogyott.

Az ellátó pont egy távolabbi zugában pedig feszes vigyázban sorakoztak a Toi-toi wécék.

                Így érkeztünk ahhoz az ominózus naphoz, amikor is a dicső hadfiak szállásmestere, hívjuk Józsi zászlósnak, afférba került az élelmezési sokszínűség okán az egyik Toi-toival.

                Józsi zászlós az első morgást még sikeresen lefojtotta egy jégkrém-rostos őszi kombóval, de a földrengésszerű hastáji remegés nem csillapodott a paradicsomos-virslis bagett hatására sem. Maradt tehát a Zrínyit megszégyenítő futás az egyik kék objektumba. Az ajtót feltépve legelébb a kincstári galambot helyettesítő hasábrádiót helyezte biztonságba, amely addig a derékszíján lógott.

A szeizmikus mozgásokat okozó anyagok sikeres eltávolítása után Józsi földönkívüli mosollyal az orcáján lépett ki a mennyei boldogság ajtaján. Ám a mosoly viszonylag hamar szertefoszlott, mikor is elkezdte keresni a szép zöld barettsapkáját. A munkaterületen lefolytatott felderítő tevékenység nem hozott eredményt, így többünk javaslatára Józsi a kutatás területét kiterjesztette a magány szigetére is. Ott aztán némi zseblámpás segítséggel megállapította, hogy kedvenc barettje immár terepmintás lett.

                Történetünk két nappal később folytatódott, amikor az üzemeltetők eljöttek összegyűjteni a szorgos napok eredményeit. A szippantó autó vastag csövét egymás után dugták a kis műanyag házikók tartályaiba. Az egyiknél azonban „akadályt” jelentett az egyik szaki. Mindjárt el is kezdték elhárítani egy hosszú kampós vasrúd segítségével. Némi huzavona után a szerb nyelv minden ékét felvonultató hangosan előadott szónoklat kíséretében, mint egy szülőcsatornából, előbújt az ominózus „tereptarka” barett, amely az eredeti zöld színét, már igencsak nyomokban tartalmazta. A melósok kissé szúrós tekintettel vizslatták a mi egyszínű sapkánkat. De aztán komolyabb incidens nélkül, a tárgyi bizonyítékot, mint elrettentő bűnjelet hátrahagyva távoztak.

                Józsit naponta többször is megkérdeztük: „nem hiányzik a sapkád? Á, le van sza.va!”

                Ilyen hadi események is történtek ama távoli helyen és időben

                                       SzaPe

Meseország rendőrségének archívumából

                Szolgálatom teljesítése során 15 óra 26 perckor bejelentés érkezett, hogy egy lefejezett test hever a Kerekerdő tisztásának közelében.

                Azonnal a helyszínre mentem, ahol az árokparton egy testet találtam. Nem messze, megtaláltam a vélelmezhetően a testhez tartozó fejet is.  A test mellett egy ló legelészett és egy róka settenkedett. Mivel a személy életjeleket nem mutatott, ezért az ügyeleten keresztül azonnal mentőt kértem a helyszínre. A reanimálást megkezdtem, de minden nyomásra vér spriccelt a nyakból, ezért annak folytatásától eltekintettem. A helyszínre érkező mentő egység vezetője a testet megvizsgálta, a halál beálltát megállapította, majd távoztak.

A helyszínt biztosítottam és azonnal adatgyűjtést végeztem. Ennek során a róka elmondta, hogy az elhunyt a Legkisebb Királyfi és a testvérei ölték meg. Elmondta továbbá, hogy a testvérek szerelemféltésből cselekedtek és a királyfi menyasszonyát elrabolták. A halaszthatatlan nyomozati cselekmények foganatosítása érdekében a helyszínbiztosítással megbíztam a Rókát és az ügyelet tájékoztatása mellett az elkövetők után mentem.

A királyi udvarban a két testvért megtaláltam. Őket igazoltattam, majd elszámoltattam. Elmondták, hogy édesapjuk utasítására mentek a Kerek erdőbe két egymást követő napon. Mindketten találkoztak a rókával, aki személyes bosszútól vezérelve kővé változtatta őket kutyástól, lovastól. Majd egyszer csak viszaváltoztak, és ott volt az öccsük egy gyönyörű csajjal, aki ráadásul gazdag is.  Elindultak haza, de ők ketten megbeszélték, hogy megölik a fiatal testvért és elrabolják a lányt.  A középső fiú vágta le a sértett fejét, míg a nagyobbik lefogta a Királylányt, megkötözte és a lovára ültette maga elé. Az elkövetési eszközt megtaláltam, azt lefoglaltam. Az elmondottak alapján a királylányt egy szobában találtam. A kötelékeitől való megszabadítása után elengedtem. Későbbi, tanúként történő maghallgatására beidéztem.

A két testvért az Rtv. 33.§.(1.bek) alapján elfogtam, előállításukat megkezdtem, de rádión az ügyelet utasított, hogy azonnal menjek vissza a helyszínre, mert” csuda dolgok történtek!”

A helyszínen ott találtam a mentőt teljes személyzettel, akik csak csodálkoztak, hitetlenkedtek a látottakon. A királyfi az árokparton ült és a mentőtiszttel beszélgetett, aki vizsgálta. A Róka ott volt nem messze.

A mentőtiszt kérdésemre elmondta, hogy a róka valami növénnyel visszahegesztette a fejet. Ők ilyenről még nem is hallottak, nemhogy láttak volna. A róka a háttérben szerényen mosolygott.

A Rókát meghallgattam, aki elmondta, hogy varázserővel bír, de ehhez a tevékenységhez speciális növényi kivonat kellet, amit egy kígyótól szerzett. Kérdésemre elmondta, hogy a kígyó farkát megfogta, mire az a növényeket kiejtette a szájából. Így sikerült azt megszereznie. Azzal a királyfi nyakát mindkét vágási felületen bekente és összeragasztotta. Kérdésemre elmondta, hogy csak homeopátiás tanfolyamokon vett részt, egészségügyi beavatkozások végzésére jogosító engedélyekkel nem rendelkezik. Hacsak a jogsi megszerzés eü. tanfolyama nem elég ehhez, ezért a beavatkozása kuruzslásnak tekintendő. Tájékoztattam továbbá, hogy a helyszín megváltoztatása, a bűnjelek megsemmisítése bűncselekmény, márpedig eltüntette a holttestet. A gyógynövények megszerzése pedig rablás, ezért az Rtv. 33.§.(1.bek) a pont alapján elfogtam és a két testvérrel együtt előállítottam.

Jelentésemet tudomásul vétel végett megteszem

                    SzaPe

A gödör

Béla elkezdett ásni egy vízóraaknát

50 centinél még simán kilépett

1 méternél már lyukat kellett a falba kaparni

Másfél méternél két lyukat kapart, úgy jött ki. De tovább ásott

5 méternél már nem tudott kijönni, kötelet sem dobtak neki, ezért tovább ásott

5 kilométernél már élvezte a munkát

50 kilométernél már kissé melege lett, de tovább ásott hátha elér valahova

500 kilométernél már kissé egyhangú volt az ásás, de megszerette a monotóniát

Ötezer kilométernél úgy érezte, mintha felfelé haladna

Tízezer kilométernél kijutott a felszínre

Körülnézett, épp egy vízóra akna kellett, ezért megköszönték a munkáját

Béla átment a szomszédhoz és elkezdte ásni egy új vízóra helyét

Nézőpontok

                A hős vitéz hazaérkezvén levetette fényes páncélját. Rozsdás belsejéből egy koszos ronggyal kitörölte a vérből, izzadságból, porból álló sarat.

                Leült a tévé elé és nézte a híreket, melyben azt zengedezték: Nemzetünk véres győzelmet aratott a gaz sárkány felett, aki ellenállt a megmentésére tett kísérleteinknek.

                Eközben a barlangban egy alig pár hetes sárkánygyerek várta, hogy az anyja átölelje és mesét mondjon neki egy hős vitézről.

Órák

A nemzet egy emberként kesereg az elmúlás órája felett.

Észre sem veszik, hogy a sós könnytől, mely egyre csak csurog,

az érzékeny szerkezet teljesen berozsdásodott.

De hiába jön a várva várt új idő, a quartz meg zárlatos lesz.

Ragozás

Én hiszek.

Te hiszel?

Ők azt hiszik

Mi hiszünk

Ő nem hisz

Ti hitetlenek

Szabadság

                Szabadok vagyunk, minket nem lehet manipulálni!

• kiáltotta Jenő a mozi nézőterén.

De hangját elnyomta a csipszes zacskók egyetértő, monoton zörgése.

                Rózsahegyi Vladimír (született: Rosenberg Manó) csendesen feküdt az ágyán. A mellkasi szorítás már elmúlt. Kezdte megszokni a vénájába furakodó fémet, a műszerek egyhangú pittyegése sem zavarta már. A délutáni roham valahogy nyugodttá tette. Már nem idegeskedett semmin. A polcán féltve őrzött párttagsági könyvei, a Biblia, a Talmud, a Korán mind jelentéktelenné zsugorodtak. Elmosolyodott magában. Majdnem megtudta, hogy melyik könyvnek lesz igaza. Ő nyugodt volt, hisz mindegyik könyvnek áldozott, így mindegyikből hasznot is húzott. Ha meg a pocakos öregnek lesz igaza? Az mindenkinek megbocsájt, tehát nem kell vele foglalkozni.

                A fájdalom váratlanul hasított a mellkasába. Érezte, hogy kiszakad a testéből és meglátta! A csipogást felváltó sípszó, az emberek kapkodása, ahogy árammal sokkolták a testét, már nem érdekelte. Csak a fény, az számított. Hirtelen elnevette magát. Mennyit poénkodott, hogy látja a fényt, csak azt nem érti, hogy miért dudál. Ez nem dudált. Csak lebegett a sugárban. Nem érezte, hogy honnan hová tart, csak haladt. Nem érzett időt, teret, szagokat, de még a testét sem. Végtelen nyugalom vett erőt rajta.

                Egyszer csak meglökte valaki. Felkapta a fejét és meglepetten látta a reá bámuló polip szemeit. Beszéd nélkül is tudtak kommunikálni. A polip elmesélte, hogy életében egy kocsmában az éppen aktuális focimeccsek eredményét kellett megjósolnia azzal, hogy melyik dunsztosüvegbe bújik. Az egyik vesztes mérgében whiskyt öntött az akváriumba, mire idekerült.

                Rózsahegyi körülnézett és elszörnyülködött. Az a rengeteg ember és állat. És egyre csak gyűltek. Látott egy csomó kaput, felettük feliratok: ateisták, Buddhisták, Keresztények, Mohamedánok stb. Mivel nem tudta eldönteni, hogy hova is álljon ezért jobban körülnézett. Látott egy ajtót, gerinctelenek felirattal, de érdekes mód, egyetlen állat sem ment arra, hanem csak emberek. Hirtelen őt is arra rántotta egy erő.

                Bent, mint egy váróteremben szépen sorba rendeződtek. Rózsahegyi meglepetten látta, hogy ide csak politikusok, hittagadók kerülnek. Aztán magukban érezték a hangot, amely elmondta mi fog történni

• Lelkek! Ti annyira szennyesek vagytok, hogy az újraelosztás előtt még meg kell tisztítani benneteket! Ennyi mocsokkal, mint ami rátok rakódott nem engedhetünk még egy becsületes gyilkos mellé sem, a kígyókról, skorpiókról nem is beszélve. Tehát egy láng, fertőtlenítő és lekiismeretözön zuhanyon kell keresztülmennetek. Nem lesz kellemes, de utána még akár patkányok is lehettek a lélekelosztóban.

Még fel sem fogták a hallottakat, amikor szétszakadtak, égtek, marta őket valami, miközben könnycseppek záporoztak rájuk és szinte megőrültek a bennük hallható zokogástól. Mikor mindez végetért, Rózsahegyi teljesen megváltozott. Emlékezett mindenre, de amikor a könyveire vagy a tetteire gondolt, olyan hányinger fogta el, hogy azonnal el kellett terelnie a gondolatait.

                Aztán egy világos helyen találta magát ahol az összes lélek gomolygott. Megértette, hogy felesleges ideológiákkal mérgezni a lelkét. Látta, ahogy egy sziámi ikerpárból kacsacsőrű emlős lett, míg egy vakvezető kutyából egy szép és okos ember.

                Lassan megvilágosodott. A világnak egyensúlyban kell lennie. Ahogy szűkül az állatok élettere, úgy lesz egyre több állati lélekből ember. Ezek az emberek pedig vissza akarnak térni az állatvilágba valahogy. Ha máshogy nem megy, a környezetüket, viselkedésüket húzzák le a szintjükre.

                Egyszerre sötét lett. Mire kinyitotta a szemét, egy patkánylyukban találta magát, ahol az anyja védően nyalogatta a nedves bundáját.