Józsi a vasúti pályafenttartás harmadik alvállalkozójától ittasság miatt kirúgott krampácsolója egy átdorbézolt éjszaka után elhatározta, hogy új életet kezd. Emlékeiben turkálva, hogy mégis merre kezdje eme csodás új jövőt, felrémlett neki, hogy mintha a Muszlimok nem ihatnának alkoholt. Ezen erősen elgondolkozva próbált még informálódni. Valahol azt olvasta, hogy a muszlimok Allahtól való félelmükben csak éjszaka, vagy épületben isznak. Ez, egyre jobban tetszett neki, ezért meghozta az elhatározását, ő muszlim lesz.
Az átállás nem ment egyszerűen. A munkahelyén, ugyanis időközben visszavették krampácsolni, rossz szemmel nézték, hogy a töltésből kirángatja a vízzáró fóliát, imaszőnyeg gyanánt. Egyszer a frissen átadott vonalat újra kellett tölteni, mert egy meggondolatlan mozdulattal két kilométeren lerázta a zúzalékot a szőnyegről. A megfelelő irány megválasztásával is voltak problémái, mivel a sínek mellett a tájoló is folyamatosan pörgött, ezért Mekka helyett mindig a vonali csomópont felé imádkozott. A főnököknek ez tetszett, ezért majdnem jutalmat adtak Józsinak. Ám amikor ima címén 20 perc késést szedett össze az IC, mert Józsi a sínek között hajoldozott, ezt az ötletet elvetették.
Ettől kezdve Józsi nyugodtan hivatkozhatott arra, hogy vallási meggyőződése miatt akarják kirekeszteni. Csak akkor nyugodott meg, amikor mondták neki, hogy neki kell kivinni a rekeszeket újratölteni.
Józsi mély vallásosságára felfigyelt egy helyi fanatikus csoport. Őket mélyen lenyűgözte az a folyamatos bódult tekintet, amit ezidáig csak mélyen vallásos személyek tekintetében láttak. El sem tudták képzelni, hogy Magyarországon minden faluban találnak ilyet, az évtizedes részegség okán.
Józsit megkörnyékezték, egy esetleges terrorcselekmény elkövetésének ajánlatával. Ő ebből csak a szüzek ígéretét tudta felfogni, ami távoli emlékek képeit vetítette lelki szemei elé. Az utolsó nő, akiről még emlékei voltak, egy fogatlan takarítónő az egyik állomáson. De az is már több mint tíz éves történet volt és lehet, hogy csak álmodta.
Tehát az ígéreten felbuzdulva Józsi vállalta, hogy olyan nevek mellé írja be a nevét a történelemkönyvekbe, mint Matuska Szilveszter vagy a tiszazugi méregkeverő nők. Az autós tömegbe hajtás nem jöhetett szóba, mivel Józsinak nem volt jogosítványa és így nem tudott vezetni. Különben is, törvénytisztelő polgár vagyok! Mondta. A késelés megint kiesett, mert 30 éve nem vágott disznót. Amikor ezt mondta, a szervezők buzgó Allah akbározásba kezdtek, és a bicskáját sem hajlandó összekenni. Maradt az egyetlen, megoldás, ami Józsinak testhezálló volt.
Józsinak volt egy barátja, Béla, aki kamionos volt. Béla valamikor nemzetközi fuvarokba járt volt, hogy négykezesbe. Meg volt elégedve a sorsával, mindaddig, amíg rá nem jött, hogy a legjobb barátja az asszonyon gyakorolja a négykezest. Amíg Béla fuvarban volt, addig Ő művelte a háztájit. Béla elvált, majd egyre lejjebb csúszott, amíg el nem érte a belföldi büdös kategóriát.
Hétfőnként koszos mackónadrágjában jelent meg a terminál aulájában, hogy felvegye a konténerét és elinduljon fuvarba. A kollégák és irodisták szánalommal, vegyes undorral nézték és súgtak össze a háta mögött.
Béla haragudott az egész világra. Ő vallási meggyőződés nélkül utált mindent és mindenkit. Józsinak nem kellett sokáig győzködni, hogy csinálják meg az évszázad balhéját, amivel híresek lesznek.
Látták, hogy milyen kevéssel celeb lehet valaki, és ebből a bulvár-világból ők is részt akarnak. Összedugták a fejüket és eltervezték a tuttit.
Józsi kisiklat egy vonatot a Dózsavárosi pályaudvar nyugati végében, ahol a mentés, javítás nagy fennakadást okoz. Béla pedig lezárja az Üllői út-Hungária körút kereszteződését.
Mivel Béla valamikor tüzérként teljesített sorkatonai szolgálatot, felrémlett előtte a nitrogén, mint robbanóanyag és pétisó alap. Meg eszébe jutott a repeszgránát és szükség repesz eszközök használata.
Szereztek két 20 lábas konténert, amit megpakoltak mindenféle fémhulladékkal és teleszórtak pétisóval. A konténereket a terminálon ajtóval összeforgatták. A gépkezelő semmit sem kérdezett, csak zsebre tette a kétezrest. A kerékcsavarokat leköszörülték, a légtartályok rögzítőpántjait elgyengítették, hogy egy nagyobb ütésre leessenek. A légtömlőket körberakták petárdával és egy hajlékony lemezzel lefojtották. A motorburkolatot levették, hogy leállás után az adagolócsövet gyorsan eltörhessék. Bekészítettek két zacskó porcukrot is. Egy papírra nagy betűkkel ráírták, hogy egy nap múlva a konténerek felrobbannak. Ezt kitették a szélvédőre.
Megegyeztek, hogy egy pénteki napon délután kettőkor hajtják végre a balhét.
Józsi elmondta a tervet Muszlim barátainak, akik nem nagyon hittek ebben, hisz lefejezéshez, robbantáshoz szoktak. De mi veszteni valójuk volt? Semmi.
Amikor eljött a nagy nap, Józsi felvette a munkásruháját és elballagott a kiszemelt váltóhoz egy zsírosbödönnel meg egy ecsettel. Senki sem kérdezte, hogy mit csinál.
Béla elindult a kamionnal és a csúcsforgalomban lassan araszolt az Üllői úton. Amikor a híd alatt rákanyarodott a Hungária körútra, leállította a motort, szétverte a nagynyomású csövet, kiszállt, egy ütéssel leszakította a légtartályt, egy szál gyufával meggyújtotta a petárdákat, és amíg lerobbant a féklevegő csöve, teleszórta porcukorral a tartályt. Majd széles mosollyal elsétált a Fradi pálya irányába.
Eközben Józsi várta, hogy jöjjön egy tehervonat. Nemsokára a híd felől érkezett is egy, amit keresztbe járattak. A vonat felénél Józsi kézzel az egyik wagon alá váltott, mire az keresztbe fordult, két váltót kitolt a helyéről és a teljes állomást lezárta.
Józsi is elsétált a Fradi pálya irányába.
A gyerekkórház mellett egy kocsmában találkoztak, ahol is áldomást ittak.
A káosz óriási és kiszámíthatatlan lett. A vasúti közlekedés először Budapest környékén, majd lassan Hegyeshalomig leállt.
Az Üllői útnál, elsőként egy motoros rendőr tudta megközelíteni a kamiont. Amikor elolvasta a szöveget, azonnal tájékoztatta a műveletirányítást. Ők a helyszínre küldték a tűzszerészeket, tűzoltókat, katasztrófavédelmet, mentőket, járőröket és mindenkit, aki illetékes lehetett. De a csúcsforgalomban lassan bedugult a város. Próbálták a járműveket visszafordítani, de ez csak lassan ment.
A helyszínre érkező tűzszerészek először kutyával própróbálták az esetleges robbanóeszközt megkeresni, de az már az autótól 15 méterre jelzett. A műszerek ugyanígy kiakadtak. A beöltözött tűzszerész próbálta megnézni, hogy mi lehet a konténerekben, de mivel az ajtók egymásnak voltak fordítva, semmit sem látott. A vezetőfülkébe a ruha alkalmatlansága miatt be sem tudott nézni.
A ruhát levetve óvatosan megfúrták az egyik konténert, amelyben rengeteg vezetéket és fém darabokat láttak. A magas nitrogén koncentráció miatt 1 kilométeres biztonsági távolsággal kiürítést rendeltek el. Ebben a távolságban volt a Népliget az atóbuszállomással, a ferencvárosi pályaudvar, a Fradi pálya, a Heim Pál gyerekkórház, rengeteg iroda és természetesen a pesti forgalom ütőere a körút.
A kiürítést követően egyesével kellett a dugóban rekedt járműveket eltávolítani. Amelyiket be lehetett azonosítani, azt a saját kulcsaival vitték ki a rendőrök, amelyiket nem, azt daruzni kellett. Mivel a biztosítás és terelés elvont minden erőt, a kerületekben nem maradt járőr, lassan kezdett a pokol elszabadulni. Majd két napba telt, mire a kamiont járművel meg lehetett közelíteni. Először megpróbálták beindítani, de mire a nyomócsövet kicserélték és megjavították a féket, újabb egy nap telt el. Eközben a kisiklott vonatot sem tudták helyreállítani, hisz az is a lezárt területen belülre esett. Sikerült elindítani a kamiont, de levegővel sem tudták a tartályokat feltölteni, mire a cukor miatt tönkrement a motor.
Közben kivágták a konténerek oldalát és egyesével elkezdték kiszedegetni a fémhulladékot. Közel három napi folyamatos idegtépő munka volt, mire a konténerek kiürültek.
Sikerült feloldani az útzárat, és a terület lezárását. Újabb 4 nap volt, mire a vasúti közlekedés is helyreállt, de még egy hétbe telt, mire minden normalizálódott.
Eközben Józsi és Béla Horvátországban nyaralt. Mivel senkinek sem hiányoztak, a hatóságok sem találták őket.
SzaPe